9th Chapter

- Nézd csak !! - mutattam oda. 
- Ez ő ??? - és csodálkozott el.
- Igen - és lehajtottam a fejem. 

- Ez most komoly? - néztett rám nagy szemekkel. 

- Igen, sajnos - pont a legutolsó ember akit akartam volna most ott latni az ő volt. Brendon volt az. De nem érdekelt már. Zaynre néztem és bólintottam neki. Ő meg megcsókolt, szenvedélyessen. Fenekembe belemarkolt, én meg szorosan nyakaköré tettem kezeimet. Most megint előjött az a fura érzés amit az először éreztem, de nem érdekelt. Olyan jó volt érezni Zaynt, hogy itt van velem most.

- Ez most komoly Amy? - jött oda hozzánk Brendon - Muszály pont előttem lesmárolnod őt? Menjetek szobára.

- Zavar? - nézett rá Zayn. Láttam jól végig mérte - Ha igen, akkor tudod merre van az út. Mehetsz. - en akaratlanul is elmosolyodtam.

- Óóóh, de kemény egy gyerek vagy. Amúgy nem zavar. Isten ments - és megvillantotta, azt a szánalomtól teli mosolyát - Amy te is kifogtad magadnak ezt a kis énekest? Az első perctől meg fog csalni. És főleg az ő félék milyen beképzeltek - és még jobban kacagott.

- Igen, képzeld el őt fogtam ki maganak. De ő legalább nem olyan pöcs, mint te - adtam Zaynek egy puszit. - Engem, még ha te lennél az utolsó ember is a földön, nem érdekel a véleményed. Tudhatnád jól, hogy engem nem érdekelnek mások váleményei. És gondolom most neked sincs jobb dolgod, hogy mit csináljál, neked most muszály zavarnod. Sajnállak, hogy ilyen rohadt unalmas az életed.

- Oooh zavarok? You don't say - és elkezdett röhögni. Zayn magára forditotta az arcom és megcsókolt. Aztán azt vettük észre, hogy Brandon leinti és elmegy. Zaynel megkönnyebülten felsóhajtottunk.

- Haleluja! - mondta Zayn, egymásra néztünk és hirtelen elkezdtünk röhögni - Ügyes kislány voltál. Szépen megvédted magad. 

- Muszály volt megtanulom, hisz amilyen társaságban éltem - és eszembe jutott az általánosban az éveim. Mindenki cikizett, mert volt kicsit duci voltam. Annyira kegyetlen emberek voltak. Most látják, hogy bejött nekem az élet, mind itt nyalnak nekem - Bejösz?? - néztem rá boci szemekkel - Magamba vagyok itthol.

- Akkor miért ne - és mentunk is be. De én reflex szerüen vissza néztem, és Brandon ott állt a saroknál, és azt mutatta, hogy majd felhiv. Minek hivna fel? Ezekután mit akarna mégis?

Bementünk és én körbe vezettem Zaynt a házban. Éhes is lettem, igy neki álltam főzni. Zayn le ült a pulthoz és csak nézett engem végig ameddig főztem.

- Mit nézel? - mentem oda elé.

- Teged - adott egy puszit.

- És mit látsz? 

- Egy lányt ...

- Egy lányt a sok közül - vágtam a mondani valójába szomorúan.

- Nem. Azt a lányt aki az egyik legfontosabb nekem - és megcsókolt - Itt valami bűzli?!

- Ezt, hogy érted? - néztem rá egy olyan 'Mivan??' fejjel.

- Neem. De itt ténleg valami bűzlik! - megfordultam és láttam, hogy a hús kezdett oda égni. De szerencsére anya szakácsnő, és tanitott pár módszert, hogy ne éreződjön, ha odaégett a hús. Csináltam mellé rizset és leültünk enni, de közben beszélgettünk.

- Mióta ismered Brendont? - kivacsiskodott Zayn. 

- Amm nem is tudom. Talán 2-3 éve, de már több mint másfél éve nem beszéltünk. 

- És szerinted képes lenne, hogy szétvállaszon minket? - komolyodott el Zayn - Nem akarlak el veszinteni - nem nézett rám, csak a rizset piszkálta. 

- Én mindent kinézek belőle, de ezt az egyet nem - néztem rá és egy kis mosolyt csalva az arcomra, meg az övére is - Tudod miért? Mert túlságosan is szeretlek, ahhoz hogy ő vagy bárki más el tudna választani.

- Szeretleeek - oda jött hozzám ás megcsókolt,de aztán valaki hirtelen megszólalt hátunknál.

- Bocsánat - nevetett apú - Nem akartam megzavarni semmit - Zaynel egymásra néztünk és mind ketten elpirultunk - Nyugalom fiatalok. Semmi gond. Én már itt sem vagyok.

- Apú várj - mentem utána - Gyere egy kicsit - húztam vissza magammal a konyhába és leültettem, hogy egyen velünk. Zaynel nagyon jol elvoltak. Sokat beszélgettek. Apú elmagyarázta, hogy kerültünk ki Angliába, hogy mióta vagyunk itt, stb. 
- Örulok, hogy megismerhettem Mr. Smith - fogott kezett apúval Zayn.
- Oooh hagyd. Csak Jonny - szerénykedett apú.
- Akkor viszlát Jonny - ment kifele Zayn, én pedig kikisertem. 
Megálltunk a kapuban.
- Nagyon kedves édesapád van - mosolygott Zayn, miközben hivott egy taxit.
- Nem az édesapám, csak mostoha - elezdtem bámulni a földet. Eddig nagyon sokat beszélgettünk mindenről, de a család nem volt soha téma - Majd máskor elmondom.
- Rendben. Nem erőltetem - meg is érkezett a taxija. Adott egy csókot és ment is. 
Én megvártam mig kifordul az utcából, és indultam volna be, de hirtelen valaki utánam kiáltott.
- Amy, várj - ismerős volt a hangja. Utána kapcsoltam, hogy ki volt az. 
- Mit akarsz? - néztem rá komolyan, hogy semilyen érzelmet ne tudjon le olvasni az arcomról.