- De igen - mikor kimondta, Becky már kozeledett felénk mérgesen.
- Nyugodj meg Becky - simogatta meg a hátát Niall.
- Nyugodjak meg? Tudod micsinált ez, ez az ember Amynek? - mutattot Brandonra - Annyira összetörte a szivét, hogy hónapokig nem volt képes másokkal talákozni. Enni nem birt, ki nem jött a szobájából. Velem is alig volt hajlandó beszélni.
- Becky! - áltam fel - 1. Lassaban, mert felköltöd Abyt! - mutattam a békésen alvó Abyra, akinek a feje Brandon ölében volt - 2. Ha nem tudnád kibékültünk - mosolyogtam Beckyre, aki látszott, hogy majd ki pukkad a dühtől - 3. És ha lehet ne itt veszekedjünk mindenki előtt. Most túl jó napom volt, hogy elrontsam egy veszekedéssel.
- Aha, szoval túl jó napod volt?! - nézett rám a szánalommal teli pillantásával. Soha nem nézett még igy rám - Akkor mi el is megyünk, ne hogy elrontsuk a drága napodat.
- Becky kérlek. Ne légy már ilyen - néztem rá - Tudod jól, hogy engem nem tudsz könnyen felhúzni - és én meg mindig nyugott hangon beszéltem - Majd ha lenyugottál beszélünk, és egy nem nyilvános helyen - mosolyogtam rá.
- Ne legyek ilyen?? Mégis örüljek, hogy kibékültél ezzel a... ezzel a senkivel. Amúgy meg bocsanat, hogy felbeszakitottalak! Tobbet nem fog előfordulni! - mondta Becky -De ha ez a rohadék csinál valamit,amivel téged megbánt, ménjél csak Hannahhoz, meguntam a vigasztalást ez a hűlye miatt. Gyere Niall!
- Menjünk - puszilta meg Niall.
*Becky szemszöge*
Nagyon kiborultam. Nem tudom, hogy mer még az Amy szemeibe nézni, a történtek után, az a nyomorult Brendon? Niall próbált megnyúgtatni. Egy kicsit sikerült neki. De esküszöm, én nem értem Amyt. Egyszerűen nem birom felfogni, hogy tudott megbocsátani annak az embernek.
- Kicsim mi volt ez? - fordul felém Niall a kocsiban.
- Mindegy. Hagyjuk. Nincs kedvem részletezni - inettem le - Hosszú mese.
- Kérlek. Mond el mi akasztott ki ennyire - nézett rám Niall azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Még úgy 2 évvel ezelőtt .... -és belekezdtem mondandómba. Nagyon meglepődtem magamon is, hogy hogy viselkedtem az előbb. Nem gondoltam volna, hogy ilyenre is képes vagyok. Kicsit meg is ilyedtem, hogy milyen düh jött belém. Éreztem, mintha képes lettem volna megütni Brendont.
- Akkor megértelek, hogy miért akadtál ki ennyire - és a kezébe fogta az arcom, oda húzott és megcsókolt. Mellette olyan jól érzem magam. Nagyon fontos lett számomora. Eltudja velem felejtetni a minden napok problémáit. Egyszerüen szeretem - De Amy a legjobb barátnőd. Sok mindenen mentetek keresztül már. Ne hagyd, hogy egy fiú szétválasszon benneteket - nézett rám. Láttam szemeibe, hogy komolyan gondol minden szót - Szeretlek Becky Edwards - és újra megcsókolt.
- Én is szeretlek Niall James Horan - öleltem meg - Menjünk.
*Amy szemszöge*
Nem tudom mi jött rá Beckyre, de egy részt meg is értem. Elhiszem, hogy egy kicsit elege lett a sok vigasztalásból. Nagyon sokat sirtam a válan. Ezért remelém, hogy nem kell többet, de nem tudom, van egy olyan érzésem, hogy Brandon megint fog csinálni valamit. Nekem elég fura most, hogy csak úgy hirtelen ki akart békülni. Muszály óvatosnak lennem.
- Hey! Amy, ott vagy? - szakitotta félbe a gondolataimat Deby - Baj van? - mindig észreveszi ha van valami.
- Semmi - intettem le - Nincs semmi.
- Ne hazudjál te nekem. Tudom, hogy valami bánt. Már ismerlek, kislány - mosolygott rám - Aby alszik, úgy hogy mondhatod.
- Christian? - kérdezősködtem a bátyám felől.
- Elmentek nem tudom hová Justinnal - mondta Deby. Justin a Christiannak a legjobb barátja volt mindig.
- Értem - mosolyogtam rá - Semmi különos, csak Beckyvel veszekedtünk ma. Nem tudom. Azt vettem észre, hogy eléggé zavarja az, hogy kibékültem Brendonnal. Mondjuk elég sokat vigasztalt, meg minden. DE azért amiket Brendon fejéhez vágott nem voltak valami kedves szavak.
- Őszintén! - nézett rám Deby komolyan - Nekem sem tetszik. Vagyis nem az, hogy kibékültetek, hanem nekem fura, hogy csak igy simán ki akar veled békülni. Ne bizz meg benne. Másrészt megértem Beckyt is hisz ő csak téged félt valójában.
- Nem is bizok meg benne. Nyugi! - mondtam én is - Nekem is elég fura volt az, hogy csak úgy, pont most jön és bocsássak meg neki. Nem mondtam el neki, mert elégge ki akadna tuti - miközben néztem a semmibe.
- Tudod mit csinálj? - tette fel a kérdést Deby - Egyelőre maradjatok igy, ahogy most vagytok. Aztán majd kitalálunk valamit. És ... - Deby mondani valóját a telefonom csörgése szakitotta félbe. Az én kis Zaynem hivott - Na ki az? - érdeklődött Deby, egy huncut mosolyal az arcán.
- Zayn - húzodott mosolyra az arcom - Zayn Malik.
- Az a Zayn Malik? - meresztette a szemét Deby.
- Igen - mondtam Debynek, aztan felvettem a telefont - Szia szivem. - mondtam Zaynnek. Elkezdtem beszélni vele. Észrevettem Deby el-el mosolyodott a beszélgetésünk alatt. Megbeszéltünk Zaynel, hogy átjön a fiukkal. Időközben megérkezett a bátyám is. Le ült velünk és beszelgettünk. Igy hármasban. Aztán kaptam egy üzit Zayntől.
Deby is odavan a One Direction-ért, úgy hogy kifejezetten örült annak, hogy a fiuk átjönnek. Készitettünk Debyvel nasit. Aby is felkelt, még csináltuk a nasit addig a drága édesapja vigyázott rá. Úgy rá félórára megjöttek a vendégek. Mindenki itt volt. Louis, Eleonor, Liam, Dani, Harry, Hannah, meg Lou is eljött Luxal. Paul is jött volna, de sajnos nem tudott. Csak Becky meg Niall hiányoztak. Remélem, később betoppanak. Megjöttek anyáék is. Nagyon jól el voltunk. Anya és Jonny nagyon örültek, hogy most haza jöttek a Christianék. Aby meg Lux volt a középpontban természetesen. Olyan szépen játszottak. Aztán a fiuk elkezdtek énekekni és ők meg táncoltak. Nagyon aranyosak voltak. Ezt a családi idilt egy kopogtatás zavarta meg.
- Megyeeek !!! - kiáltotta Christian. Na vajon ki volt az ajtóban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése