15th Chapter

- Én is kimondhatatlanul szeretlek - forditottam az arcát rám és megcsókoltam. Aztán hirtelen betör a szobánkba valaki. Vajon ki tud megzavarni egy igy csodás pillanatot?

- Zaaayn... - mikor meglátott minket Louis azonnal akart kifele menni.
- Mondjad, ha már megzavartál egy ilyen édes pillanatot - mondta Zayn.
- Csak annyi, hogy hol van a fájdalom csilapitó? Tudod a másnaposság nagyon egy rossz érzés lehet - grimaszolt Loui.
- A konyhában. A hűtő mellet az első fiók - mondta unottan Zayn.
- Köszönöm, és haver védekezzetek - mikor meghallottam hozzá vágtam egy kispárnát - Nyugi kislány - ezzel ki is ment. 
Mi Zaynel ültünk az ágyban és beszélgettünk, de közben Zayn egyfolytában mind puszilgatott. Annyira tudom szeretni ezt az embert. Tudom nem vagyunk sok ideje együtt de nagyon megkedveltette magát velem. Nem akarom elvesziteni, remélem ő is ennyire komolyan gondolja. 

*Zayn szemszöge* 
Ültünk Amyvel az ágyban és beszélgettünk, vagyis inkább ő beszélt, én meg csak puszilgattam őt. Nagyon szeretem. Be szeretnem neki bizonyitani, hogy igen is komolyan gondolom, ezért elmegyünk és bemutatom a szüleimnek. Remélem nem fog ellenkezni. 
- Kicsim terveztél mára valamit? - néztem azokba a gyönyörű zöld szemeibe.
- Nem semmit. Vagyis kellene próbáljunk a koncertre, nem gondolod? - javasolta.
- Majd elkezdjük holnaptól. Ma meg pihenjük ki magunkat - néztem rá boldogan.
- Mar ismerem ezt a nézést. Te terveztél valami nem? 
- Hát úgy is mondhatnánk. Most jutott eszembe. Mi lenne ha elmennénk anyáékhoz? - tettem fel neki a kérdést. De ő meg csak nagyba nézett rám - Tudom, hogy most elkezdesz aggódni, de nincs miért. Tudom, hogy kedvelni fognak, ismerem már őket. Szóval lenne kedved megismerni a családomat?
- Zayn, ez most komoly??? És ha nem fognak birni? És ha ... - nem hagytam, hogy befejezze a mondanivalóját. Megcsókoltam. Szenvedélyesen. 

*Amy szemszöge*
Te jó ég!!! Zayn be akar mutatni a családjának. Azt mondta, hogy ne aggódjak, de én nagyon félek. Ilyenen még nem mentem keresztül. Egy fiú sem mutatott még be a családjának, és nem tudom, hogy kellene viselkedjek. Akkor rendben leszek, ha a pasim szülei nem fognak kedvelni. 
- Amy!!! Kicsim, ott vagy? - mondta Zayn miközben le álitotta a motort a házunk előtt. 
- Bocsi, csak nagyon elmélyedtem a gondolataimban. Mit mondtál? - néztem rá. 
- Azt mondtam, hogy most pontosan 11:28, és majd 1-re jövök érted. Addigra legyél kész. Menjünk hozzájuk vacsorára. Rendben? - fordult felém.
- Persze - elkezdtem rágni a körmöm. Azt olyankor szoktam csinálni, amikor már nagyon ideges vagyok.
- Nem kell ennyire aggóndod - odahajolt és megcsókolt. Ennyire le lehet olvasni rólam?
Megbeszéltük 1-re jön értem. Anya volt otthol csak. Szerencsére nem sejtetette, hogy nem Beckynél aludtam. Anya csinált ebédet. Jól belaktam mindennel. Úgy kb. 3 tányér sült krumplit ettem meg sajttal. Aztán szóltam anyának, hogy Zayn be akar mutatni a szüleinek. Anya is mondta, hogy ne aggódjak nem lesz semmi gond, fognak kedvelni, meg a szokásost. Felmentem a szobámba és elkezdtem keresgélni, hogy mit vegyek fel. Aztán rá akadtam erre.
 

Pont mire kész lettem akkor ért oda hozzánk Zayn. Épp fésülködtem, amikor csöngetett. Anya nyitott ajtót. Már nagyon jóban vannak, aminek nagyon örülök. Miközben húztam a cipőm elkezdtek beszélgetni, de nem hallottam semmit, sajnos.











  


*Zayn szemszöge* 
Elkezdtem nézni Amyt miközben húzta a cipőjét. Annyira csodálatos tudd lenni. Az a mosoly, az elképesztő. Örülök, hogy a családom is meg fogja ismerni. Oda jött mellem Kat (Amy édesanyja) és elkezdtünk beszélgetni. 
- Csodálatos lány - mondtam Katnek - Nagyon szeretem.
- Azt jól teszed. De valamivel próbáld megnyugtatni, mert nagyon ideges a találkozás miatt. Tudod Amy olyan, akit érdekli, hogy mit gondolnak róla először. poróbálja elhitetni, hogy nem érdekli, de mégis. 
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megnyugtassam - mikor kimondtam, akkor ugrott oda Amy elém. 
- Ugye nem rólam beszéltek? - kiváncsiskodott Amy. 
- Nem, dehogyis. Az... Az... Időjárásról beszéltünk. Igaz Kat? - néztem Katre, és próbáltam neki inteni valahogy, hogy adjon igazat nekem.
- Persze. Nem rólad volt szó. Nem azt beszéltük, hogy mennyire ideges is vagy. Dehogyis - igazolta a mondásom Kat. 
- Mindegy. Nem érdekel. De szivem nem kellene induljunk? - nézett rám Amy.
- De. Persze indulunk is. Szia Kat - öleltem meg a leendő anyósomat.
- Szia anya - adott egy puszit Amy az édesanyjának. 
- Sziasztok. Aztán Zayn vigyázz a lányomra - intett az ujjával Kat.
- Meglesz - kacsintottam rá.
Kimentünk, beültünk a kocsiba és elindultunk. 

*Amy szemszöge*
Útközbe irtam Beckynek meg Hannahnak egy SMS-t, hogy holnaptól kezdjük a próbákat. Aztán megint elkezdtem rágni a körmöm az idegességtől. Az út nekem nagyon hosszúnak tűnt. Igaz, hogy csak másfél órát mentünk. Aztán Zayn leállitja a motort egy csodaszép ház előtt. Nagy ablakok, virágos kert, zöld falak, egyszóval egy gyönyörű családi ház előtt. 

- Na kincsem én itt nőttem fel. Üdv, Bradfordban - ölelt meg Zayn - És nem kell aggódnod kedvelni fognak - csókolt meg. Aztán elindultunk be a ház felé.