24th Chapter

S lassan, de biztosan én is túlestem rajta. Örülök, hogy eddig tartogattam, és egy igen is értékes embernek adtam oda. Büszke vagyok rá, De vajon mi van Hannahval meg Amyvel?

*Hannah szemszöge*
Harry felvitt a club emeletére. Igen, ő vitt fel az ölében. Nem tudtam elképzelni, hogy hova is akar engem vinni, de biztam benne. Fel értünk a klub tetejére. Amikor felértünk már a zaj lentről nem hallatszódott. A tetőn csodás látvány fogadott: mindenhol gyertya, egy takaró a földön. Nem hittem a szememnek, egyszerűen csodás volt. 
- Tetszik? - nézett rám Harry azokkal az igéző zöld szemivel.
- Az nem kifejezés - és hálául megcsókoltam. Harry felvett az ölébe és elvitt a takaróhoz, s óvatosan letett. Hátra feküdtem, és Harry lefeküdt mellém. Annyira kedves volt velem, hogy az hihetetlen.

- Nézd! - nyújtotta a kezét a magasba és rá mutatott egy csillagra - Legyen az a mi csillagunk. Ha majd egy este hiányozni fogok, majd rá nézel és én fogok róla eszedbe jutni. 
- Rendben. Akkor a az a mi csillagunk - mondtam és oda fordultam hozzá, és adtam neki egy szájrapuszit. 
Egész este néztük a csillagokat. Beszélgettünk, és ettünk is, mivel hozott fel egy doboz fagyit. Aztán miután elolvadt, mert persze nem ettük meg mind, elkezdtük egymást vele kenni. Aztán amikor összekent engem, akkor le is nyalta rólam. Annyit nevettünk ezeken.
- Nézd hullócsillag! - pattantam fel hirtelen - Kivánj valamit.
- Cica énnel jobbat nem is kivánhatok. Te. Én. Egy ilyen gyönyörű este. Ez egy valóra vált álom - mondta, s megcsókolt olyan szenvedélyesen, amint meg soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelem. 
- Annyira örülök, hogy vagy nekem! - mondtam neki a csók után. 


*Bocsánat a hosszúú - hosszúú kimaradásért de családdal kiköltöztünk Erdélyből, ide M.o.-ra. A rész kicsit rövid lett, de igérem bepótolok mindent addig is sok-sok puszii.*

FIGYELEM!!!

Kicsi kincseim nem tudtam sokáig új részeket hozni és egy darabig nem is fogok tudni. Kiköltöztünk a családdal ide Magyarországra és meg netünk még nincs. De majd amikor tudok hozok új részeket. Remélem nem haragudtok meg. 
Sok sok puszi nektek. Katii xoxo

23rd Chapter

*Becky szemszöge*
- Itt bekötöm a szemed és majd később veszem le. De nyugi,ne parázz. Bizz bennem - mondta Niall és szorosan megfogtam a kezét és elindultunk.

Nem tudom miért, de nem féltem. Biztam benne, talán túlságosan is. Éreztem, hogy ki mentünk az ajtón, aztán pár lépest tettünk előre, és valahova felléptünk, egy kocsi volt az. 
- Még nem veheted le szivem - fogta meg a kezem szorosan Niall.
- Jó jó, de siess, mert türelmetlen vagyok - mondtam izgatottan.
Kb. 15-20 percet autózhattunk. Aztán érzem, hogy a kocsi megáll. Elég kanyargós úton jöttünk fel. Egy kevés kis fény is átszúródott a kendőn keresztül. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk. 
- Szállj ki előbb - megfogta a kezem és kisegitett az autóból - Most leveheted. 
- Uram Atyám!!! - szószerint tátva maradt a szám a látványtól. Egy 'KIS' ház volt a rét közepén és előtte egy takaró leteritve és a közepén egy pár gyertya és egy kis kosár, biztos kaja volt benne. 
- Tetszik??? - nézett rám Niall bociszemekkel. Olyan gyönyörű kék szemei vannak, hogy mindig elveszek bennük.
- Hogy tetszik? Az nem is kifejezés! Ez egyszerűen csodás. 
Igy nézett ki: 

Le ültünk a takaróra és elkezdtünk enni, beszélgetni. Sokat nevetgéltünk, és most sokkal jobban meg ismertem őt. Valójában ő egy kedves, őszinte és nem annyira visszafogott igy, hogy nincsenek vele a fiuk. Megnyillott, aminek nagyon örültem, hisz én is igy tettem. Megbiztam benne. 
- Olyan gyönyörű vagy - mondta és kisimitott egy tincset az arcomból. 
- Ne már! - kezdtem el a nevetni - Elpirulok, és úgy fogok kinézni, mint egy rák.
- Nem baj. Akkor az én ki rákocskám leszel. 
- Tudod,hogy szeretlek? - mosolyogtam rá.
- Tudom, mivel érzem. Na és te tudod, hogy én is szeretlek? - odajött a hátamhoz és leült, aztán megölelt hátulról.
- Hát... amm... Nem tudom... - és elkezdtem vigyorogni.
- Szeretlek - mondta halkan és édesen a fülembe. Az egész testem beleborzongott. Hátrafordultam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Megcsókoltam. Olyan jó érzés tudni, hogy az enyém, miközben lányok milliói lennének most a helyembe. Mikor meg nem ismertük őket személyesen, az volt a vágyam, hogy egy nap Nialltól kapjak egy ölelést. És most? Méghozzá nem csak egy ölelést kaptam, hanem ő már ez enyém. Egyszerűen imádom. A csók után elkezdtük nézni a csillagokat. Eddig észre sem vettem, milyen szép alakzatokat tudnak alkotni. Niallal ezt vettük észre:

Aztán én elkezdtem fázni igy Niallal bementünk a házba. Gyönyörű volt bent, tágas nappali, kandalló, hátsó terasz. Nagyon tetszett. Bár ez kinek nem tetszene? 
- Kicsim nem vagy éhes? - nézett rám Niall.
- Nem, hisz egy félórája ettünk - mondtam csodálkozva.
- Tudod, megéheztem, miközben csókoltalak téged - és megvillantotta azt a pimasz mosolyát.
- Oooh. Hát egyel nyugottan, de én addig szétnézek.
- Hát legyen.
Először a hátsó teraszt mentem megnézni, ami gyönyörű volt, a terasz közepén egy üveg asztal volt, körülötte pedig székek. A terasz pont Londonra nézett, csodálatos egy látvány volt. Aztán mentem tovább. 
- Kicsim kész vagyok! Hol vagy? - kiáltotta el magát Niall.
- Itt vagyok! Hamar végeztél.
- Hát igen. Nem akartam megvárakoztatni az én hercegnőmet - és megcsókolt. Ebből a kis ártatlan csókból, egy vad csókolózás lett. Nem tudom, hogy de Niallal az egyik szobában kötöttünk ki, miközben én Niall ölében voltam, és ő ruha cipzárját piszkálta. Aztán szó szerint letépte rólam a ruhámat. Bedöntött az ágyba, de mar róla is hiányzott a póló. Rajtam is csak a fehérneműm volt. Rám feküdt és szenvedélyesen megcsókolt. Én kicsit paráztam, mivel nem voltam túl még az elsőn, de biztam Niallban. Ez az első alkalom, hogy ilyen közel vagyok egy fiúhoz. Én sosem voltam az a pasizós tipus, az inkább Amy volt.
- Heey - mondtam én, s kicsit eltoltam magamtól Niallt - Én még ...
- Szűz vagy? - nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Igen... - és elforditottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok.
- Kicsim, nézz rám - rá fordittota a fejem - biztos vagy benne, hogy velem akarod elvesziteni?
- Igen! - és megcsókoltam. Éreztem, ahogy végig simitotta kezét testemen, hogy kezdek beindulni. Elkezdtem csólokgatni a nyakát, belőle ez apró nyögéseket válott ki. Kicsit elgyengült, ez jó alkalom, volt, hogy változtassak. Igy egy könnyű mozdulattal én kerültem felül. Alattam éreztem a dudort, amit persze én váltottam ki. Ez ügyes mozdulattal ki is kapcsolta a melltartóm. S lassan, de biztosan én is túlestem rajta. Örülök, hogy eddig tartogattam, és egy igen is értékes embernek adtam oda. Büszke vagyok rá, De vajon mi van Hannahval meg Amyvel?

22nd Chapter

- Lányooooook! - kiáltotta el Louis magát.

- Show Time!!! - kiáltották a többiek is. 

Indultunk is kifele. De Zayn vissza húzott. Megcsókolt. Szenvedélyesen. 
- Ezt muszáj volt - mosolygott. - Enélkül nem ment volna. 
- Nekem sem. Szeretlek.
- Én picinyem - meg nyomott egy puszit az arcomra és elindultunk a szinpadra.

                                                  A fiuk:


Mindenütt rajongók voltak, mindenki sikitozott, ugrált, vagy esetleg a kedvence nevét kiáltotta. A fiuk elkezdtek énekelni. Először a Kiss you-t, a Rock me-t, aztán a She's not afraid-et. Nagyon jól éreztem magam, és ahogy láttam Hannah és Becky is. Megtudnám szokni ezt a nyüzsgést. Majd folytattuk a One Thing-el, aztán a Live While We're Young-al, és igy fojtatták tovább a Stole my heart-al. De mikor a WMYB- be Harry szólójához értek. Harry odalépett Hannahoz, és láttam,hogy Zayn is közeledik hozzám és Niall is megy oda Beckyhez. Ott állt Zayn előttem és énekelt. Mintha a mennyben lettem volna. Néztem azokat a gyönyörű barna szemeit. Észre vettem, hogy Beckyt mindjárt a földről kell összeszedni, és Hannah, az Hannah, olyan cuki bociszemekkel nézte Harryt, hogy énekel neki. A szóló végére érve Zayn megcsókolt. Teli szenvedéllyel, ebben a csókban minden megvolt. Annyira szeretem. Közben hallottam egyesek fújoltak, mások meg sikitoztak.  
- Lesz egy meglepetésem majd számodra - súgta Zayn a fülembe a csók után. Vajon mit tervezhet? De nem érdekelt én csak tovébb fojtattam. A koncert végen a fiuk bemutattak minket a rajongóknak.
- Kedves dictionerek, ő itt az én csodálatos barátnőm, Becky Edwards - mondta Niall és adott egy puszit Becky arcára - Nagyon szeretem őt. Már kaptak gyűlölködő üzeneteket. Gyerekek, én szeretem őt és boldog vagyok vele, igy ha tényleg szerettek, akkor béken hagyjátok őt, és a többieket is - mondta és megölelte hátulról Beckymet.
- Szóval ő itt Hannah Jonhson. Baromira szeretem őt. Neki is vannak hibái, de kinek nincsenek? Én azokkal a sok hibáival együtt szeretem. Nem tudok eltelni vele. És ahogy mondta Niall is, hagyjátok őket béken, mert úgy sem szakitunk velük, hisz boldogak vagyunk - mondta Harry is és adott Hannahnak egy szájra puszit.
- Hát, hogy is fogalmazzak... - vakarta meg Zayn a fejét - Ő itt Amy, azaz Emily Smith. Ő a leggyönyörübb és egyben legkedvesebb lány, akit valaha ismertem. Tudom, hogy ne mér szakitottam Perrievel, de akkor is. Kérlek ne küldjetek nekik gyülölködő üzeneteket, mert nagyon kiboritják őket, de minket is - és csókolt meg Zayn ott mindenki előtt, megint. Csodálatos egy srác, annyira szeretem. 
- Szóval mindenki megértette? - mondta Liam boldogan, miközben behivta Danit - Ahogy az én Danimet elfogadtátok, úgy fogadjátok el őket is. 
- Úgy van - mondta Louis is miközben szaladt vissza, és húzta maga után Eleanort is - Nagyon szeretjük mi is a lányokat, olyanok mintha a kishúgaink lennének. Szóval fogadjátok el őket. 
Aztán meg mondott ott Louis vicceket mind jól elröhögtünk, Liam bejelentette a következő koncert helyszinet ami 2 hónap múlva lesz, szóval van 1 hónap szabadságuk, szuper. Aztán vége lett a koncertnek és kezdődhet az After Party. Mindenki átöltözött valami elegánsabb öltözetbe.

Az én ruhám: 

Hannah ruhája:


Becky ruhája:

Eleanor ruhája:

Danielle ruhája: 

És nem utolsó sorba a fiuk:

Egy VIP klubba mehettünk, mert teli volt hirességekkel, ott volt Kim Kardashian, Mila Kunis, Justin Timerlake és meg sok más sztár is. Mi mind kézen fogva mentünk. A klub előtt voltak újságirokkal és rajongókkal. Ahogy be értünk minden szem ránk szegeződött. Hannah megtorpant, Becky elpirult, de engem nem zavart, sőt meg mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg. Aztán mindenki elment a bárpulthoz és rendelt. Mi lányok vodka-narancsot ittunk, de a fiuk már wiskey-t. 
- A sikeres koncertre! És persze a húgainkra! - emelte a poharat Louis és koccintottunk. Igy aztán mindenki szétszóródott. Louisék, Liamék és Harryék elmentek táncolni, Niall meg Becky nem tudom, de elhúztak hamar. Én le ültem egyik sarokba, és húztam magam után Zaynt is. 
- Merre van Becky és Niall? - kérdeztem Zayntől mosolyogva.
- Niall csinált egy meglepetést Beckynek, és Harry is Hannahnak, de mond el neki! - adott egy nagy puszit az arcomra, amiből csók lett - De téged sem felejtettelek el. Gyere! - és ki húzott egy folyosó fele.

*Becky szemszöge* 
Niall megfogta a kezem és félre húzott egy kis folyosóra. Teli volt tükörrel. Csodálatos volt ott, ahogy a fények vissza verődtek a klubból, és nem volt a zaj sem akkora. Aztán Niall hirtelen megállt. 
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem komolyan.
- Van egy meglepetésem! - észre sem vettem, hogy megálltunk egy ajtó előtt, es ki nyitotta. Hideg levegő jött be az ajtón, igy észre vettem, hogy az az ajtó ki nyillik a klub hátához - Itt bekötöm a szemed és majd később veszem le. De nyugi,ne parázz. Bizz bennem - mondta Niall és szorosan megfogtam a kezét és elindultunk.


* Ez a rész talán kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem bánjátok. Kicsit változtatok, a következő rész 2 komi után jön, vagy 20 megtekintés után. Attól függ melyik gyül össze hamarabb. *

21st Chapter

A kocsiban Zayn komolyan rám nézett.
- Amy tudod... - monda ki lassan. Vajon mit akar mondani? - Valamit mondanom kell...

- Mi az? - néztem rá ijedten.
- Tudod... Én nagyon szeretlek - kiáltotta el magát, és megpuszilt.
- Meg ijesztettél te gyerek! - kezdtem el kacagni.
- Tudom! Még, hogy én vagyok a gyerek? - nézett rám boci szemekkel.
- Igeeen az vagy!
- Rendben - biggyesztette le az ajkát és elinditotta a kocsit. Nem volt kedvem haza menni igy Zayn elvitt a fiukhoz. Az úton végig a radió ment, sok ismerős számmal. A legjobbam mind a ketten a Thrift Shop-ot birtuk. Meg sok-sok 1D szám is volt, végig énekeltünk. Oda is értünk lassan. Én kerestem a telefonomat a táskámban, igy kicsivel később mentem be. Kiszálltam a kocsiból és láttam, hogy Zayn lassan ballag befelé. Én ezt az alkalmat kihasználva elkezdtem futni felé és felugrottam a hátára.
- Te jól vagy? - kérdezte Zayn röhögve.
- Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok - mondtam nevetve. Igy vitt be a házba. A fiúknál csak Liam és Louis hiányzott. De még jobb ott volt Hannah és Becky is. Mikor meglátták, hogy Zayn hátán vagyok, mindenkiből kitört a röhögés. De a lányok már szaladtak felém igy én gyorsan leugrottam Zayn hátáról, egyenesen a lányok nyakába. Miután ki ölelgettük egymást a lányokkal végig öleltem a fiukat is. Úgy birom ezeket a szőke gyerekeket. Ma este is elhülyültünk, mint mindig.

*1 héttel később*
Nem hiszem el, hogy holnap már a fellépésünk lesz a fiukkal. Már 22:35 perc és én nem tudok aludni, az izgalomtól. Mi lesz ha elrontok valami lépést, vagy olyan ügyetlen leszek, hogy félre lépek és ki meg majd a bokám a helyéről? De hirtelen a telefonom csörgése zavarta meg gondolataimat. *You had a lot crooks tryna steal your heart, never really had luck, couldn't never figure out how to love, how to love...* A táskám mélyem volt, ezért nehezen kaptam meg sajnos. Brandon hivott.
- Heey kicsi lány! - mondta hangosan.
- Sziiia - mondta én is vidáman. Mindig fel tud viditani csupán, ha rám ir netten vagy egy SMSt dob - Honnan tudtad, hogy nem alszom?
- Ismerlek - és itt elnevette magát - Most is tudom, hogy majd ki ugrik a szived a helyéről, annyira izgulsz.
- Igeen. Felek. És ha elrontok valamit?
- Nyugi, jó lesz. Nem rontasz el semmit, hisz tudod a lépéseket - próbált meg nyugtatni - Mivel próbáljalak megnyugtatni, mert veszem észre, hogy ennyivel nem tudlak.
- Énekelj - tudni illik Brandonról csodálatos hangja van. Lágy, megnyugtató, de mégis férfias hangja van. Régen mindig szerettem mikor énekelt nekem. 
- Mit énekeljek? - mondta kedvesen.
- Nem is tudom - es elkezdtem gondolkodni - Tudom. Jonathan Clay-től a Heart on fire. Az a szám mindig megnyugtat. Ismered?
- Aha. Na szóval ... I'm falling in, I'm falling down, I wanna begin, But I don't know how, To let you know, How I'm felling, I'm high on hope, I'm really... - és elkezdte énekelni. Éreztem, hogy minden félemem elszáll, és kezdtem megnyugodni. Halkan én is énekeltem hiszen tudom a szövegét. A végére nem is emlékeztem, hiszen elaludtam. Most nyugott voltam, a rémalmom sem jött elő szerencsére. Igy elloptak az álom mamók.

*Másnap*
Mi szerencsére nem kellet ma menjünk suliba, hisz este lesz a műsor. Jaaaj!!! Nem baj nem idegeskedek. Irtam üzenetet Zaynnek is, aki gondolom még alszik. Elővettem a laptopom és felmentem nettre. Twitteren a követőim szám megnőtt 1.453-ról 10.259-re. Facebookon nagyon sokan ismerősnek jelöltek. Még egy kicsit ültem az ágyban, majd 10 óra körül lehetett, és kiszálltam az ágyból. Valami laza cuccot akasztottam magamra, és indultam le a konyhába. Olyan üres volt. Uram atyám!!! Én nem köszöntem a Christian-éktől. Juuuj, hogy lehet valaki ilyen hűlye, mint én, hogy a saját bátyától nem köszönt el. Nem baj ma keritek időt és felhivom őket. Készitettem magamnak palacsintát reggelire. Miközben ettem nagyon sok minden eszembe jutott. Az eddigi életem, Zaynel való kapcsolatom. Nem hiszem el, hogy meg egy hét és itt a születésnapom, és 19 leszek. Meg nagyon kevés van a suliból is. Ez szuper. 1-re kellet a sulinál legyünk, igy 12 kor elindultam, mert be kellet meg ugornom a Starbucks-ba is kávét venni a srácoknak. A koncert 6 órától kezdődik és még egyszer végig kell próbáljunk mindent, ez lesz a főpróba, szóval a legjobbat  kell kihoznunk magunkból. Pont 1-re értem be a próbaterembe. Mindenki engem várt. Meg ittuk a kávénkat, és beszélgettünk. 
- Gyerekek bocsánat a késésért. Dugó volt - rontott be Paul az ajtón. Igen pontosan egy fél órát késett. 
- Semmi gond - mondtuk mi nyugottan.
- Na gyerünk. Az utolsó próbánk - kiáltotta el magát Louis és a fiuk elkezdtek énekelni, mi meg táncoltunk. 
4 órára végeztünk, és elindultunk a helyszinre. Az út kb. fél óra volt az arénáig. Az úton sokat beszélgettünk, mindenki a párja mellet ült. Igen, velünk volt Dani és El is. Ők is jöttek velünk, hogy nézzenek meg minket. De kedvesek. 
- Kell tartsunk egy csajos estét! - mondta nekem és Hannahnak Becky. Hát igen az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól. Lesz mit beszéljük. 
- Okey. Hivjuk Daniellet és Elt is??? - tettem fel a kérdést.
- Persze - mondta rá Hannah gyorsan. Közben oda is értünk. Az aréna előtt teli volt rajongókkal. Igy mi a hátsó ajtón mentünk be. Megmutatták az öltözőnket, a fiuk öltözőit is. Szóval indultunk, hogy készülődjünk. Bejött hozzánk Lou és elkezdett ruhát válogatni nekünk. Nagyon birom a csajt, nagyon jó ruhákat választott nekünk. Ide adta nekünk, hogy vegyük fel, addig elment a fiukhoz is. Mire vissza jött mi készen voltunk. 
- Nagyon csinosak vagytok - dicsért meg Lou. Ő a világ legjobb stylistja. 
- Köszönjük - mondtuk egyszerre. De ahogy kimondtuk a fiuk törtek ránk. 
- Lányooooook! - kiáltotta el Louis magát.

- Show Time!!! - kiáltották a többiek is. 

20th Chapter

Bementem a fürdőbe és megcsináltam mindent úgy ahogy az utasitás irta. És most várok. Aztán megjelenik. Nem tudtam hinni a szememnek. Ez nem igaz!!! 

Ezt nem hiszem el! A teszt pozitivat mutat, azaz terhes vagyok. Ezt nem hiszem el! 18 éves vagyok és anya leszek. Ez nem lehet. Hogy fogom én eltartani ezt a gyereket? Zayn vajon mellettem fog lenni? A szüleim mit fognak hozzá szólni? Ezek a kérdések kavarodtak bennem.
- Na mi van? - kopogott be Brandon az ajtón, kicsit félénken, hallottam a hangján - Kérlek mond, hogy nem vagy terhes. 
- Gyere be. Nézd meg! - mondtam neki. Bejött oda lépett hozzám, én éppen a fejem csóváltam - Nézd, itt van - adtam oda neki a tesztet. Vajon hogy fog reagálni?
- Na ne - fogta meg a fejet - Nem, nem, nem, nem! Ez nem lehet.
- De sajnos. Na mindegy most már!
- De megtartod a gyereket? - tette fel a komolyan a kérdést. 
- Persze. Nem adom én oda senkinek, és abortuszt sem vállalok el. Ő az enyém, meg Zayne, de ha neki nem kell akkor ő csak az enyém - mondtam szomorúan.
- Gyere ide. Minden helyre fog jönni. Meglátod - ölelt meg szorosan Brandon, és adott a homlokomra egy puszit - Tudod, hogy én melletted leszek és nem kell aggódnod. 
- Köszönöm. De menjünk mindjárt jön Zayn és neki is el kell mondanom a hir - mentem kifele az ajtón.
- Oké. Nekem is kell mennem, hisz ma mennek anyáék. 1-kor indul a gépük Torontóba. Ki kell vinnem őket a reptérre - mondta Brandon és már ölelt is meg és adott egy puszit az arcomra - Nyugi. Minden helyre fog jönni. 
- Remélem. Kivánok anyudéknak jó utat. Szia.
- Átadom. Szia kicsi lány.
Brandon elment. Én össze kellet szednem magam. De hallottam lépteket lefelé. A bátyám jött le, jó kómás fejjel. Ajtó előtt a tükörben rendeztem a hajam, nem hiszem, hogy észre vett. Én ezt ki is használtam. Óvatosan elkezdtem futni, és rá ugrottam a hátára. Épp a konyha ajtajába volt.  
- Uram Atyám!!! - kiáltott fel Christian - Hozd rám a szivbaj te leány - de szerencsére meg megfogott.
- Jó reggelt álomszuszék! - kiáltottam a fülébe - Hogy aludtál?
- Hát jól. De nem szálnál le kérlek szépen? 
- Hmm... Nem! - kiáltottam a fülébe. Épp ilyenkor csöngettek az ajtón - NYITVAAA!! - kiáltottam ismét a konyhából. Ma reggel ilyen kiabálós reggelem van. 
- Vajon ki lehet ilyenkor? - töltötte ki a kávéját a bátyám, de én meg mindig a hátán voltam.

- Heyooo! - jött be Zayn a konyhába. - Édes Isten!! Te mit csinálsz??? - kezdte el a röhögést Zayn.
- Én semmit - mondtam vigyorogva a bátyám hátáról.
- Meg egy puszit se kapok?! - nézett rám Zayn durcás fejjel. 
- Christian szerencséd van, hogy most jött Zayn másképp meg sokáig cipelhettél volna a hátadon - ugrottam le róla. 
- Zayn köszönöm. Megmentettél - mondta a bátyám kacagva. Mikor én mar le ugrottam róla, én már szaladtam is Zaynhez és felugrottam az ölébe, mint mindig. Lágyan megcsókoltam, éreztem elmosolyodott. Eszembe jutott a terhesség, és elszomorodtam. 
- Beszélnünk kell - súgtam a fülébe.
- Rendben mindjárt - adott egy puszit az arcomra. Közben a bátyám csinált nekem 3 sajtos szendvicset. Meglepődtem, hogy mikor indultunk ki oda nyomta a kezembe. Elvettem és elindultunk ki. Vajon, hogy fog reagálni Zayn, ha elmondom neki? Vajon szakitani fog? Be ültünk a kocsiba de meg nem indultunk el.
- Na miről akarsz beszelni? - nézett rám komolyan Zayn. Én elkezdtem kotorászni a táskámban és elővettem a tesztet és oda nyújtottam Zaynnek. 
- Erről - elvette és én lehajtottam a fejem.
- Micsoda? Ugye nem? - nézett rám nagy szemekkel - Mond, hogy nem vagy terhes.
- A teszt szerint igen.
- Na jó ma eljövünk suliból hamarabb és elmegyünk egy dokihoz. Lehet, hogy a teszt tévedett - mondta és megölelt.
- Remélem, de menjünk. A többieknek egy szót sem. 

A suliba, mind minden nap, ma is gyakoroltunk. Minden rendben volt. Sokat nevetgéltünk, hülyéskedtünk. Nem hiszem el 1 hét múlva van a fellépés. A koreográfiát már tudjuk úgy ahogy. 2-ig kellet volna, hogy legyünk, de mi 1-kor Zaynel elmetünk Paulhoz, hogy engedjen el. Nagy nehezen elengedett. Elindultunk a dokihoz. Én nagyon féltem, de látszott Zaynen, hogy ideges. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem. Elértünk a magánkórházhoz. Kézen fogva bementünk és leültünk a váróterembe. A doki pont 13:40 perckor hivott be minket.
- Jó napot, Dr. Cole vagyok! - fogott kezet Zaynel. 
- Jó napot, Zayn Malik vagyok és ő itt a barátnőm Emily Smith. 
- Szóval hölgyem kérem adja meg az adatait - mondta miközben elővett egy kis jegyzet füzetet. Meg adtam az adataimat - Rendben. Kérem feküdjön fel erre az ágyra, hogy vizsgáljuk meg, hogy tényleg terhes-e ön - én megtettem mindent amit kér. Mindenki csendben volt, senki egy szót sem mondott. 
- Na lát valamit doktor úr? - törte meg a csendet Zayn.
- Emily mikor csináltad meg a tesztet? - nézett rám Dr. Cole.
- Ma reggel.
- Lányom - mondta egy kis mosollyal az arcán - Én itt nem latok semmit. Lehetséges, hogy a teszt, amit vettél hibás volt, és ezért mutatta azt, hogy terhes vagy. 
- Köszönjünk szépen doktor úr - mondta Zayn és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit, de legközelebb védekezzetek. Itt a névjegykártyám és ha bármilyen kérdésetek lenne, nyugottan hivjatok! - és nyújtotta át a névjegy kártyáját.
- Köszönjük viszlát! -mondtam és kiléptünk az ajtón. Ott Zaynel egymásra néztünk és látszott rajta is, hogy megkönnyebült, de nem csak ő, hanem én is. Kifelé már boldogan mentünk. Egymás kezét fogva. Ahww. Fülig szerelmes vagyok.
A kocsiban Zayn komolyan rám nézett.
- Amy tudod... - monda ki lassan. Vajon mit akar mondani? - Valamit mondanom kell...


*Üdv olvasóim. Kicsit későn irtam. Sajnálom. A következő részt hamarosan hozom. De 2-3 kominak is nagyon örülnék. xx Katii*

19th Chapter

- Semmi baj sincs!!! 
- De nézd mit találtam a netten. Ezt nem fogod elhinni - mutatott a laptom képernyőjére. 

- Mi az? Mit láttál? - néztem rá kerdően.
- "A One Direction fiúi már nem szabadok?" - olvasta Zayn hangosan - "Kölső információ szerint a mai nap folyamán az 1D fiúi ismeretlen lányokkal voltak, London egyik kisebb parkjában. Louis és Liam persze a barátnőikkel voltak. De vajon ki lehet a 3 ismeretlen lány? Mi kideritettük önöknek! - itt már nekem is felcsillant a szemem. Vajon mit irhatnak rólunk? - "A három lány egy úgynevezett Emily Smith, Becky Edwards és Hannah Jhonson. Mind a három lány a fiuk háttértáncosai. Ezek szerint jobban összemelegedtek. Ha van valami információnk meg értesitjük önöket. Directionerek ti mit szóltok hozzá?" - fejezte be Zayn az olvasást. Volt is egy kép rólunk, azaz az egész csapatról miközben beszélgettünk ma a parkban.
- Ez nem igaz!!! - pattantam fel az ágyról - Ezek mindenhol ott vannak? Ilyen hamar már fenn is van a cikk rólunk?! Ezt nem hiszem el! Figyeld csak a hozzászólásokat - mutattam a laptop képernyőjére ahol a hozzászólások voltak.
- Mivaaan? - kiáltott fel Zayn - "Szerintem tök csúnyák a csajok. Mindjárt hányok tőlük!" - olvasta Zayn hangosan - Ezt nem hiszem el. Hogy mondhatnak ilyesmit rátok? Nem is ismernek benneteket. 
- Mindegy. Nyugodjunk meg, és szóljunk a többieknek - ezzel elő is vettem a telefom és hivtam is Beckyt meg Hannaht. Zayn pedig Liamot meg Louist. Mindenki érthető, hogy kiborult a hozzászólásoktól. 
Zaynel elhatároztuk, hogy ha meg látunk hasonlókat, akkor nem fogjuk ennyire túlreagálni a dolgokat. Lassan Zayn is elment. Én leültem a laptop elé és nem tudom miért, de beirtam a Google-ba a tüneteimet, mert ez valaminek a tüneti lehettek az biztos. Mióta Zayn elment voltam kétszer is hányni, és minden szagot eszrevettem. De amikor elkezdtem olvasni nem tudtam elhinni a szememnek. Terhes vagyok. Azaz meg nem biztos. Muszáj vegyek egy terhességi tesztet. Erre nem vagyok képes magamba. Hivtam volna Beckyt vagy Hannaht, de biztos ők most elemezik a cikket. Igy úgy gondoltam, hogy Brandon hátha tudna segiteni, igy nyúltam a telefonom után, hogy hivjam Brandont. Kicsörgött.
- Heyooo! - kiáltotta a telefonba Brandon - Micsinalsz kicsilany?
- Halii. Ülök te?
- Gép - mondta unottan - Mi volt ilyen fontos, hogy ilyenkor felhivtál?
- Holnap be tudnál ugrani suli előtt? - kérdeztem félénken - Csak 11 re megyünk próbálni. 
- Persze. Hogy ne. Érted kicsilány mindent. 
- De amm.... Hozzál egy terhességi tesztet is - mondtam ki félénken.
- Nem, nem, nem, nem, nem! - mondta komolyan - Mond, hogy nem vagy terhes.
- A netten azt irta, hogy igen. Úgy hogy ki kell deritsük.
- Rendben. De, hogy hogy nem Beckyt vagy Hannaht hivtad? - kérdezősködött Brandon.
- Ők most a rólunk megjelent cikket beszélik biztos.
- Ja. Láttam. Elég durva hozzászólások vannak, annyi biztos. 
- Tudjuk, de nem foglalkozunk vele. Mondjanak, ránk amit akarnak. Úgysem ismernek minket. Szóval nem érdekel - mondtam neki nyúgottan - Jaaaj ebben az idegességben nem is ettem - kiáltottam fel, de már szaladtam is le a konyhába. 
- Micsodaaa? - kiáltott fel Brandon - Az meg hogy lehet, hogy te elfelejtettel enni??? Te a kaját sose felejted el! 
- Tudom, de most megtörtént - kezdtem el kacagni.

Kinyitottam hűtőt és elkezdtem kotorászni benne, de nem kaptam semmit. Aztán eszembe jutott, hogy van Nutellank itthon. Egyből oda futottam a szekrényhez és elővettem és elkezdtem nyalogatni a Nutellat. 
- Na kicsilány kaptál mit enni? - kérdezte kacagva Brandon.
- Kaptam, képzeld el, és neked nem adok! - mondtam büszkén a telefonba - Nem kapsz Nutellat.
- Nem kell. Én is azt eszek! Hahaha - mondta Brandon kacagva. Felültem az asztalra és ott beszéltem Brandonnal. Most is sokat beszéltünk szokás szerint. De nem bánom. Jó, hogy kibékültünk. Aztán én lassan felmentem a szobámba és elköszöntem Brandontól és megegyeztünk, hogy fél 10re nálam van. Aztán lassan elaludtam. *Féltem! Brandon utól ért. A kést fölém emelte... De láttam, hogy valaki a hátánál van és engem próbál megvédeni. Nem láttam az arcát. De hála neki feltudtam állni és tovább szaladtam. Csak szaladtam előre, de nem tudtam hova. Eközben vettem észre, hogy rajtam egy mennyaszonyi ruha van. De sajnos csupa vér volt. Szaladtam. De hirtelen valakibe beleütköztem. Felnéztem és mikor megláttam az arcát megnyugtató érzés töltött el... * Szerencsére szólt a telefonom csörgése. Igen, csörgött  a telefonom és nem az ébresztő szólalt meg. Zayn hivott. Mikor megláttam nagyon megörültem neki. Igy felvettem.
- Jó reggelt kicsim! - kiáltotta bele a telefonba. 
- Jo reggelt - mondtam álmosan - Hány óra van? 
- Pontosan... - nyújtotta el a végét - 9:20. Miért?
- Mi van??? - pattantam ki a ágyból. 
- Na mi történt szivem?
- Jaaaj semmi semmi. Majd suliba menet eljössz értem? - tereltem a témát.
- Épp ezért hivtalak. Persze, hogy elmegyek. Akkor majd később találkozunk.
- Rendben. Szia. 
Aztán én elkezdtem a szobában ugrándozni össze vissza, ahogy öltoztem. Egy sima fekete pólót kaptam magamra, meg egy csőnadrágot, és ehhez felvettem a fekete Nike cipőmet. Pont mire végeztem hallottam, hogy csöngettek. Szaladtam is le. Mivel anya nem volt itthon és sem apu, Christianék meg biztos még aludtak. Persze ahogy számitottam Brandon volt az.
- Na megjöttem - jeltette ki miközben megölelt - Remélem nem vagy terhes.
- Hali. Én is nagyon remélem, de sose lehet tudni. 
- Nézd itt a teszt - nyomta a kezembe a dobozt - Menjél csináld meg a tesztet! MOST! 
- Megyek. De én felek. - néztem a cipőm orrát. 
- Ne félj kicsi lány. Nem lesz semmi baj - jött oda Brandon és megölelt. Próbált megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel. 
- Megyek - és elindultam a fürdő fele. 
- De ha tényleg az vagy, akkor én leszek a keresztapja - kiáltotta utánam.
- Ooo kapnád be - kezdtem el kacagni. Bementem a fürdőbe és megcsináltam mindent úgy ahogy az utasitás irta. És most várok. Aztán megjelenik. Nem tudtam hinni a szememnek. Ez nem igaz!!! 

18th Chapter

- Tudod Amy! Én megbántam azt amit tettem veled abban az időben. Valamit el kell mondjak neked! Most! - mondta komolyan. Vajon mit akarhat?

- Hallgatom - itt mar én is komoly voltam. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne most, az éjszaka közepén mondani.
- Csak tudod... Van valami baj! - itt már kezdtem megijedni. Mi történthetett? - Csak annyi, hogy nagyon szeretleeeek!!! - kiáltotta el magát, de meg is ijedtem rendesen - Persze tudod jól, hogy úgy szeretlek, mint egy barátot!
- Jaaaj te gyerek, hozd rám a szivbajt! - kezdtem el kacagni - Azt hittem tényleg, nagy baj van. Amúgy én is szeretlek te lököttje !
- Tudom! - kezdtünk el kacarászni. 
Aztán meg úgy fél 1-ig beszéltünk. Meg tudtunk volna tovább is de nekem reggel kell menjek próbára. Úgy hogy lefeküdtem, és elmentem az álmok országába.
*Egy sötét erdőben jártam, igazából nem jártam, hanem futottam. De vajon ki elől? Hátranéztem, és nem tudtam elhinni, hogy ki elől futok. Brandon volt az, egy késsel a kezében. Mit tehettem én neki, hogy most ennyire bántani akar? Nem értettem. De én csak szaladtam tovább és tovább. Aztán hirtelen megbotolhattam egy fa ágba, és földre estem. Nem tudtam mozdulni. Féltem! Brandon utól ért. A kést fölém emelte...*  És ekkor az ébresztőm zavarta meg az álmom, szerencsére. De vajon mit jelenthetett? Nem foglalkoztam vele, igy elkezdtem készülődni.

Reggelire 3 jó nagy sonkás-sajtos szendvicset ettem. Aztán mar futottam is ki az ajtóm, mivel Hannah már várt. Az úton szokás szerint elkacarásztunk. Aztán kapcsolódott hozzánk Becky is. Igy siettünk a suliban. Mikor már be értunk terembe a fiuk mar ott voltak. Persze mi lányok, ahogy megláttuk őket szaladtunk is oda hozzájuk. Harry kétszer megpörgette Hannaht. De Niall, drága Niall nem vette észre, hogy Becky szalad felé, igy mind a ketten hátra estek, de szerencsére a matracokra estek. Egymásra néztek elkezdtek kacagni. Én persze szokásomhoz hiven Zaynek az ölébe ugrottam, persze mi nem borultunk el. 
- Hiányoztál! - súgta a fülembe.
- Te is - adtam egy puszit az arcára.
Aztán jött Paul is. 

Először a Live While We're Young-ot énekelték, és mi meg megtanultuk a koreográfiát. Ez az egyik kedvenc számom, de a koreográfia kissé nehézkes volt. A kedvencem a Rock me és a OWOA volt. Nagyon jól ment. Sokat hülyültünk, de azért komolyan is gondoltuk amit csinálunk. Carly is benézett, hogy hogy megy a tánc. Igazán büszke lehet ránk, hisz jól csináltunk mindent. Nem hiába, jó volt a tanárunk, és azért.

Úgy 1-2 fele mi Niallal már durcáskodtunk, mert éhesek lettünk. Elmentünk a Nando's-ba és rendeltünk a szokásosat elvitelre. Elhatároztuk, hogy elmegyünk egy kisebb parkba és ott kajálunk. Elindultunk, útközben csatlakozott hozzánk Danielle és Eleanor is. A parknál egy nagy fa alatt leültünk és ott beszélgettünk. Nem tudom, de én nem éreztem jól magam. Alig ettem meg 2 hamburgert. Fájt a fejem, szédültem és hányingerem volt. Zayn észrevette.
- Baj van kicsim? - nézett rám bociszemekkel - Látom alig eszel és sápadt is vagy. 
- Nem érzem jól magam tényleg. De ne foglalkozz vele. Majd helyre jövök, nem kell aggódnod - nyugtattam meg Zaynt.
- Biztos? Ne menjünk el orvoshoz? 
- Nem. Dehogy is - próbáltam tovább nyugtatni és úgy láttam meg is nyugodott, szerencsére. Megint oda bújtam hozzá és ő meg megölelt hátulról.
- Hey galambok megosztanátok velünk is, hogy mit sugdolóztatok ott? - nézett ránk Louis, miközben ölelte El-t. 
- Ahhoz neked semmi közöd!!! - szólalt meg Zayn, amikor én mar nyitottam volna ki a számat, hogy feljek - Amúgy is ez kettőnkre tartozik.
- Oooh vajon mi lehet az?? - nézett ránk Harry, olyan perverz mosolyal az arcán. 
- Talán? - el elkezdett gondolkozni Becky - Talán azt beszélték, hogy mit fognak csinálni este.
- Dehogy kicsim! - nézett Beckyre Niall nagy szemekkel - Azt beszélték, hogy mit fognak csinálni, ha majd hazások lesznek! - ezzel a mondattal mindenkiből kitört a röhögés. - De most mért ne? - nézett ránk Niall ártatlan arccal. Igy mindenki elkezdte kitalálni, hogy mit beszéltünk Zaynel. Annyi marhaságot összehordtak. Mi már nyúltunk ki. Louis azt mondta, hogy azt beszéltük, hogy ki fogja neki megvenni a répát. Liam meg Dani azt mondták, hogy az beszéltük, hogy ki fog majd többet vigyázni a gyerekeinkre. Harry meg Hannah, azt mondták, hogy milyen pózban fogjuk csinálni legközelebb.
Úgy 5 fele mindenki elindult haza. A parknál El meg Louis egyfelé mentek, Dani meg Liam megint másfelé mentek. Aztán mi meg együtt mentünk. Becky elhatározta, hogy bemutatja Niallt a szüleinek. Igy ők ketten be mentek. Hannah, Harry, Zayn meg én mentünk tovább. Mondtam Zaynek, hogy jöjjön be hozzánk egy kicsit. Igy mi be mentünk, de előtte még a kapuban beszélgettünk Harryékel. Aztán Hannah mondta, hogy menjenk, mert ő is akarja bemutatni az édesanyjának Harryt. Mi Zaynel lassan beballagtunk. Nem tudtam, hogy ki volt otthol, de a szokásomhoz hiven kiálottam egyet.
- Megjöttünk - kiáltottam el magam - Van itthol valaki?
- Igen van - jött ki anya a konyhából - Sziasztok. Na hogy ment a próba??
- Nagyon jó volt. De van itthol kaja? - néztem bociszemekkel anyára.
- Drága édes kincsem egy órája ettél - nézett rám Zayn vigyorogva. 
- De éhes vagyok. Igaz eszel velem? - néztem boci szemekkel Zaynre.
- Én ugyan nem! - válaszolta határozattan.
- De csak később lesz meg a kaja!! - mikor ezt meghallottam nem akartam hinni a fülemnek.
- Addig felmegyünk - hivtam fel az emeletre Zaynt - De siess! - kiáltottam vissza anyának. Felértünk a szobámba és elővettük a laptopomat. Zaynel elkezdtünk nézni videókat a netten. De én megint rosszul lettem. Kifutottam a fürdőbe. Hánytam. 
- Kicsim jól vagy? - jött utánam Zayn. De nem tudott bejönni, mert bezártam az ajtót.
- Most már minden oké... - mondtam megkönnyebűlve, és ki lépetem
- Biztos? - ölelt meg - Nem akarom, hogy valami bajod legyen. 
- Semmi baj sincs!!! 
- De nézd mit találtam a netten. Ezt nem fogod elhinni - mutatott a laptom képernyőjére. 

17th Chaper

Nagyon jó kedvünk támadt, de csak úgy hirtelen. Minden féle éneket énekeltünk. Aztán Zayn megakart csókolni, de én hirtelen felkiáltottam. 
- Zayn!!! VIGYÁÁZZ !!! - orditottam el magam. 

- Uhh, ez közel volt! - állitotta le a kocsit Zayn az úton, de keresztben álltunk meg. Egy őz szaladt át az úton, szegényt majdnem elütöttük, de a lényeg, hogy velünk nem történt semmi.Lassan haza is értünk, Zayntől is elköszöntem.
- Szivem úgy örülök, hogy nem történt semmi bajod - adott egy puszit az arcomra. - Nem tudtam volna elviselni, ha valami bajod történt volna. Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek - csókoltam meg - De most már megyek. Jó éjt. Majd hivj fel, ha haza értél. Vigyázz magadra.
- Oké. Nyugodt légy, hogy felhivlak - és már száltam volna ki, de ő vissza húzott és megcsókolt - Csak nem enélkül akartál volna elmenni?
- Ohh, bocsánat - és ezzel ki is száltam. 

Hallottam, hogy Zayn inditja a kocsit és elment. Ahogy lassan ballagtam befelé, elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha elütjük azt az őzt, és bementünk volna a kocsival az árokba. A gondolkozásom az szakitotta meg, hogy le ejtettem a kulcsomat. Ahogy felemelem, láttam hogy valaki ül a házunk előtt, a lépcsőn. 
- Brandon te vagy? - néztem a személyre, aki ott ült a lépcsőn. 
- Heey Amy! Igen, én vagyok - mondta miközben jött hozzám, hogy öleljen meg - Beszélnünk kell. Tanácsot szeretnék kérni.
- Gyere! Üljünk le - mutattam a kis padra ami a teraszon volt - Na mondjad.
- Szóval, úgy van, hogy anyáék vissza szeretnének költözni Kanadába. De én nem akarok menni. Anyu azt mondta, hogy ő megbizik bennem és itt hagyna a házunkban. De apu nem. Azt mondta, hogy nem vagyok képes fenntartani magam, mert meg túl gyerek vagyok. Szerinted mivel tudnám aput meggyőzni, hogy igen is képes vagyok???
- Szerintem mond meg neki, hogy majd hozzánk is be fogsz ugrani egy pár napra, és mi is fogunk rád vigyázni. Meg szerzel magadnak munkát, hogy fenn tudd magad tartani - mosolyogtam Brandonra. 
- Szerinted igy elengednek vajon? - látszott rajta, hogy feszült - Tudod jól, hogy ez a hely számomra nagyon fontos. 
- Engem ők úgy is kedvelnek, szóval szerintem engedni fogják.
- Köszönöm - ölelt meg - Tudtam, hogy rád mindig számithatok. Anyuék meg 3 nap múlva indulnak. Nagyon remélem, hogy bele egyeznek.
- Nyugi. Bele mennek - mondtam neki magabiztosan.
- Köszi, hogy segitesz. De én megyek, mert van egy kis dolgom - ölelt meg és indult is.
- Aztán majd hivj a fejleményekről! - kiáltottam utána és bementem. 

Anyáék épp TVt néztek. Aby amikor meglátott elkezdett szaladni hozzám. Én felvettem az ölembe és bementem a nappaliba. Anyáék kifaggattak Zayn családjáról, de én csak is jót mondtam nekik róluk, mert tényleg nagyon kedvesek voltak velem. A bátyám kérdezősködött szokás szerint a húgairól. Ez tipikus Christian-os viselkedés. Épp mondtak, hogy holnap este mennek vissza. 9kor indul a gépük vissza Bostonba. Aby elhatározta, hogy velem akar aludni ezért felmentem vele és elaltattam. De ahogy altattam és is elszunyókáltam mellete. A telefonom rezgése ébresztett fel. Zayn irt: Szia szivem :* most értem haza semmi gond nem volt. Reggel tudod próba ne felejtsd el:) Jó éjszakát <3 Szeretlek xoxo Az üzeneten akaratlanul is, de elmosolyogtam. Hogy tud valaki ilyen aranyos, kedves és megértő is lenni. Talán ezért is szerettem én belé. Én nem a "Zayn Malikot a One Directionbol szeretem", hanem azt a kis huncut teremtést, aki mindig megnevetett. Észrevettem, hogy Aby elaludt, igy kiosontam a szobából és bementem a fürdőbe. Engedtem a kádba egy jó forró vizet és lazitottam. Nem tudom mennyit ültem, de nagyon jó volt. Kiszálltam, felvettem egy XXL-es pólót és bebújtam az ágyba, de nem tudtam aludni. Akkor jutott eszembe, hogy Brandon nem szólt, hogy mi lesz. Ezért megnéztem és volt egy üzenetem. 

Brandon irt. A szülei belegyeztek, hogy itthol maradjon. Ránéztem az órára 11:48 volt, tudom keső van, de Brandon ilyenkor még nem alszik, ezért felhivtam.
- Heey kicsi lány!!! - kiáltott bele a telefonba, nem hittem volna, hogy meg emlékszik rá. Régen mindig igy szólitott pedig tudta, hogy nem szeretem. 
- Kérlek! Ne kezd megint - könyörögtem neki - Tényleg engednek anyudék, hogy maradj? - tértem egyenesen a lényegre. 
- Aha. De csak azzal a feltétellel, ha havonta nálatok lehetek 1 napot. Tudod, ha nem jó neked, meg akkor mondtam nekik mehetek Joehoz is. 
- Nem, dehogy is - mondtam neki boldogan. 
- De Zaynel mi lesz? - komolyodott el a hangja - Nem lesz féltékeny? Mert hát nálatok fogok aludni és na érted!
- Nyugi nem lesz. Beszélek én vele.
- Rendben - mondta boldogan - Te nem tudod elhinni, hogy mi jutott eszembe az előbb. Elkezdtem azon agyalni.
- Na! Csupa fül vagyok! - kezdtem el kacagni.
- Tudod akkor, még régen amikor legjobb barátak voltunk. Az első hetekben mikor még csak ismerkedtünk. Na azok a felejthetetlen estek - és kezdte el a röhögést. Mikor meghallottam és én is elkezdtem.
- Csak nem az, amikor "együtt aludtunk" ? 
- De igen! Az leginkább. Tudod még "Mit csinálnál velem egész éjjel?" - itt már komolyan alig kaptam levegőt a röhögéstől - Meg amikor kinn voltunk Peter, hogy össze koszolta a fehér nadrágomat a bike-al. 
- Jajj tudom! - szólaltam meg én is nehezen - Meg-meg mikor te meg Peter elkezdtetek ott bámulni engem, pedig jól tudjátok, hogy nem szeretem ha bámulnak.
- Júúj te lány! Az nagy volt. Meg elszaladtam a táskáddal. Jaaaj, de rég volt - sóhajtott fel egy nagyot.
- Hát, úgy biza! Tényleg felejthetetlen emlékek. Az biztos, hogy abban az időben te voltál a legjobb barátom. Veled tudtam jókat kacarászni - mondtam neki boldogan.
- Tudod Amy! Én megbántam azt amit tettem veled abban az időben. Valamit el kell mondjak neked! Most! - mondta komolyan. Vajon mit akarhat?

*Ez a fejezet kicsit hosszú lett, de nem lett a legjobb. Ha tetszik akkor komizzatok. Tudjatok nekem fontos, hogy tudjam mit gondoltok a blogról. Adjatok ötleteket mivel tudnám folytatni. Úgyhogy a következő rész 1-2 komi után jön*