- Amy tudod... - monda ki lassan. Vajon mit akar mondani? - Valamit mondanom kell...
- Mi az? - néztem rá ijedten.
- Tudod... Én nagyon szeretlek - kiáltotta el magát, és megpuszilt.
- Meg ijesztettél te gyerek! - kezdtem el kacagni.
- Tudom! Még, hogy én vagyok a gyerek? - nézett rám boci szemekkel.
- Igeeen az vagy!
- Rendben - biggyesztette le az ajkát és elinditotta a kocsit. Nem volt kedvem haza menni igy Zayn elvitt a fiukhoz. Az úton végig a radió ment, sok ismerős számmal. A legjobbam mind a ketten a Thrift Shop-ot birtuk. Meg sok-sok 1D szám is volt, végig énekeltünk. Oda is értünk lassan. Én kerestem a telefonomat a táskámban, igy kicsivel később mentem be. Kiszálltam a kocsiból és láttam, hogy Zayn lassan ballag befelé. Én ezt az alkalmat kihasználva elkezdtem futni felé és felugrottam a hátára.
- Te jól vagy? - kérdezte Zayn röhögve.
- Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok - mondtam nevetve. Igy vitt be a házba. A fiúknál csak Liam és Louis hiányzott. De még jobb ott volt Hannah és Becky is. Mikor meglátták, hogy Zayn hátán vagyok, mindenkiből kitört a röhögés. De a lányok már szaladtak felém igy én gyorsan leugrottam Zayn hátáról, egyenesen a lányok nyakába. Miután ki ölelgettük egymást a lányokkal végig öleltem a fiukat is. Úgy birom ezeket a szőke gyerekeket. Ma este is elhülyültünk, mint mindig.
*1 héttel később*
Nem hiszem el, hogy holnap már a fellépésünk lesz a fiukkal. Már 22:35 perc és én nem tudok aludni, az izgalomtól. Mi lesz ha elrontok valami lépést, vagy olyan ügyetlen leszek, hogy félre lépek és ki meg majd a bokám a helyéről? De hirtelen a telefonom csörgése zavarta meg gondolataimat. *You had a lot crooks tryna steal your heart, never really had luck, couldn't never figure out how to love, how to love...* A táskám mélyem volt, ezért nehezen kaptam meg sajnos. Brandon hivott.
- Heey kicsi lány! - mondta hangosan.
- Sziiia - mondta én is vidáman. Mindig fel tud viditani csupán, ha rám ir netten vagy egy SMSt dob - Honnan tudtad, hogy nem alszom?
- Ismerlek - és itt elnevette magát - Most is tudom, hogy majd ki ugrik a szived a helyéről, annyira izgulsz.
- Igeen. Felek. És ha elrontok valamit?
- Nyugi, jó lesz. Nem rontasz el semmit, hisz tudod a lépéseket - próbált meg nyugtatni - Mivel próbáljalak megnyugtatni, mert veszem észre, hogy ennyivel nem tudlak.
- Énekelj - tudni illik Brandonról csodálatos hangja van. Lágy, megnyugtató, de mégis férfias hangja van. Régen mindig szerettem mikor énekelt nekem.
- Mit énekeljek? - mondta kedvesen.
- Nem is tudom - es elkezdtem gondolkodni - Tudom. Jonathan Clay-től a Heart on fire. Az a szám mindig megnyugtat. Ismered?
- Aha. Na szóval ... I'm falling in, I'm falling down, I wanna begin, But I don't know how, To let you know, How I'm felling, I'm high on hope, I'm really... - és elkezdte énekelni. Éreztem, hogy minden félemem elszáll, és kezdtem megnyugodni. Halkan én is énekeltem hiszen tudom a szövegét. A végére nem is emlékeztem, hiszen elaludtam. Most nyugott voltam, a rémalmom sem jött elő szerencsére. Igy elloptak az álom mamók.
*Másnap*
Mi szerencsére nem kellet ma menjünk suliba, hisz este lesz a műsor. Jaaaj!!! Nem baj nem idegeskedek. Irtam üzenetet Zaynnek is, aki gondolom még alszik. Elővettem a laptopom és felmentem nettre. Twitteren a követőim szám megnőtt 1.453-ról 10.259-re. Facebookon nagyon sokan ismerősnek jelöltek. Még egy kicsit ültem az ágyban, majd 10 óra körül lehetett, és kiszálltam az ágyból. Valami laza cuccot akasztottam magamra, és indultam le a konyhába. Olyan üres volt. Uram atyám!!! Én nem köszöntem a Christian-éktől. Juuuj, hogy lehet valaki ilyen hűlye, mint én, hogy a saját bátyától nem köszönt el. Nem baj ma keritek időt és felhivom őket. Készitettem magamnak palacsintát reggelire. Miközben ettem nagyon sok minden eszembe jutott. Az eddigi életem, Zaynel való kapcsolatom. Nem hiszem el, hogy meg egy hét és itt a születésnapom, és 19 leszek. Meg nagyon kevés van a suliból is. Ez szuper. 1-re kellet a sulinál legyünk, igy 12 kor elindultam, mert be kellet meg ugornom a Starbucks-ba is kávét venni a srácoknak. A koncert 6 órától kezdődik és még egyszer végig kell próbáljunk mindent, ez lesz a főpróba, szóval a legjobbat kell kihoznunk magunkból. Pont 1-re értem be a próbaterembe. Mindenki engem várt. Meg ittuk a kávénkat, és beszélgettünk.
- Gyerekek bocsánat a késésért. Dugó volt - rontott be Paul az ajtón. Igen pontosan egy fél órát késett.
- Semmi gond - mondtuk mi nyugottan.
- Na gyerünk. Az utolsó próbánk - kiáltotta el magát Louis és a fiuk elkezdtek énekelni, mi meg táncoltunk.
4 órára végeztünk, és elindultunk a helyszinre. Az út kb. fél óra volt az arénáig. Az úton sokat beszélgettünk, mindenki a párja mellet ült. Igen, velünk volt Dani és El is. Ők is jöttek velünk, hogy nézzenek meg minket. De kedvesek.
- Kell tartsunk egy csajos estét! - mondta nekem és Hannahnak Becky. Hát igen az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól. Lesz mit beszéljük.
- Okey. Hivjuk Daniellet és Elt is??? - tettem fel a kérdést.
- Persze - mondta rá Hannah gyorsan. Közben oda is értünk. Az aréna előtt teli volt rajongókkal. Igy mi a hátsó ajtón mentünk be. Megmutatták az öltözőnket, a fiuk öltözőit is. Szóval indultunk, hogy készülődjünk. Bejött hozzánk Lou és elkezdett ruhát válogatni nekünk. Nagyon birom a csajt, nagyon jó ruhákat választott nekünk. Ide adta nekünk, hogy vegyük fel, addig elment a fiukhoz is. Mire vissza jött mi készen voltunk.
- Nagyon csinosak vagytok - dicsért meg Lou. Ő a világ legjobb stylistja.
- Köszönjük - mondtuk egyszerre. De ahogy kimondtuk a fiuk törtek ránk.
- Lányooooook! - kiáltotta el Louis magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése