Ezt nem hiszem el! A teszt pozitivat mutat, azaz terhes vagyok. Ezt nem hiszem el! 18 éves vagyok és anya leszek. Ez nem lehet. Hogy fogom én eltartani ezt a gyereket? Zayn vajon mellettem fog lenni? A szüleim mit fognak hozzá szólni? Ezek a kérdések kavarodtak bennem.
- Na mi van? - kopogott be Brandon az ajtón, kicsit félénken, hallottam a hangján - Kérlek mond, hogy nem vagy terhes.
- Gyere be. Nézd meg! - mondtam neki. Bejött oda lépett hozzám, én éppen a fejem csóváltam - Nézd, itt van - adtam oda neki a tesztet. Vajon hogy fog reagálni?
- Na ne - fogta meg a fejet - Nem, nem, nem, nem! Ez nem lehet.
- De sajnos. Na mindegy most már!
- De megtartod a gyereket? - tette fel a komolyan a kérdést.
- Persze. Nem adom én oda senkinek, és abortuszt sem vállalok el. Ő az enyém, meg Zayne, de ha neki nem kell akkor ő csak az enyém - mondtam szomorúan.
- Gyere ide. Minden helyre fog jönni. Meglátod - ölelt meg szorosan Brandon, és adott a homlokomra egy puszit - Tudod, hogy én melletted leszek és nem kell aggódnod.
- Köszönöm. De menjünk mindjárt jön Zayn és neki is el kell mondanom a hir - mentem kifele az ajtón.
- Oké. Nekem is kell mennem, hisz ma mennek anyáék. 1-kor indul a gépük Torontóba. Ki kell vinnem őket a reptérre - mondta Brandon és már ölelt is meg és adott egy puszit az arcomra - Nyugi. Minden helyre fog jönni.
- Remélem. Kivánok anyudéknak jó utat. Szia.
- Átadom. Szia kicsi lány.
Brandon elment. Én össze kellet szednem magam. De hallottam lépteket lefelé. A bátyám jött le, jó kómás fejjel. Ajtó előtt a tükörben rendeztem a hajam, nem hiszem, hogy észre vett. Én ezt ki is használtam. Óvatosan elkezdtem futni, és rá ugrottam a hátára. Épp a konyha ajtajába volt.
- Uram Atyám!!! - kiáltott fel Christian - Hozd rám a szivbaj te leány - de szerencsére meg megfogott.
- Jó reggelt álomszuszék! - kiáltottam a fülébe - Hogy aludtál?
- Hát jól. De nem szálnál le kérlek szépen?
- Hmm... Nem! - kiáltottam a fülébe. Épp ilyenkor csöngettek az ajtón - NYITVAAA!! - kiáltottam ismét a konyhából. Ma reggel ilyen kiabálós reggelem van.
- Vajon ki lehet ilyenkor? - töltötte ki a kávéját a bátyám, de én meg mindig a hátán voltam.
- Heyooo! - jött be Zayn a konyhába. - Édes Isten!! Te mit csinálsz??? - kezdte el a röhögést Zayn.
- Én semmit - mondtam vigyorogva a bátyám hátáról.
- Meg egy puszit se kapok?! - nézett rám Zayn durcás fejjel.
- Christian szerencséd van, hogy most jött Zayn másképp meg sokáig cipelhettél volna a hátadon - ugrottam le róla.
- Zayn köszönöm. Megmentettél - mondta a bátyám kacagva. Mikor én mar le ugrottam róla, én már szaladtam is Zaynhez és felugrottam az ölébe, mint mindig. Lágyan megcsókoltam, éreztem elmosolyodott. Eszembe jutott a terhesség, és elszomorodtam.
- Beszélnünk kell - súgtam a fülébe.
- Rendben mindjárt - adott egy puszit az arcomra. Közben a bátyám csinált nekem 3 sajtos szendvicset. Meglepődtem, hogy mikor indultunk ki oda nyomta a kezembe. Elvettem és elindultunk ki. Vajon, hogy fog reagálni Zayn, ha elmondom neki? Vajon szakitani fog? Be ültünk a kocsiba de meg nem indultunk el.
- Na miről akarsz beszelni? - nézett rám komolyan Zayn. Én elkezdtem kotorászni a táskámban és elővettem a tesztet és oda nyújtottam Zaynnek.
- Erről - elvette és én lehajtottam a fejem.
- Micsoda? Ugye nem? - nézett rám nagy szemekkel - Mond, hogy nem vagy terhes.
- A teszt szerint igen.
- Na jó ma eljövünk suliból hamarabb és elmegyünk egy dokihoz. Lehet, hogy a teszt tévedett - mondta és megölelt.
- Remélem, de menjünk. A többieknek egy szót sem.
A suliba, mind minden nap, ma is gyakoroltunk. Minden rendben volt. Sokat nevetgéltünk, hülyéskedtünk. Nem hiszem el 1 hét múlva van a fellépés. A koreográfiát már tudjuk úgy ahogy. 2-ig kellet volna, hogy legyünk, de mi 1-kor Zaynel elmetünk Paulhoz, hogy engedjen el. Nagy nehezen elengedett. Elindultunk a dokihoz. Én nagyon féltem, de látszott Zaynen, hogy ideges. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem. Elértünk a magánkórházhoz. Kézen fogva bementünk és leültünk a váróterembe. A doki pont 13:40 perckor hivott be minket.
- Jó napot, Dr. Cole vagyok! - fogott kezet Zaynel.
- Jó napot, Zayn Malik vagyok és ő itt a barátnőm Emily Smith.
- Szóval hölgyem kérem adja meg az adatait - mondta miközben elővett egy kis jegyzet füzetet. Meg adtam az adataimat - Rendben. Kérem feküdjön fel erre az ágyra, hogy vizsgáljuk meg, hogy tényleg terhes-e ön - én megtettem mindent amit kér. Mindenki csendben volt, senki egy szót sem mondott.
- Na lát valamit doktor úr? - törte meg a csendet Zayn.
- Emily mikor csináltad meg a tesztet? - nézett rám Dr. Cole.
- Ma reggel.
- Lányom - mondta egy kis mosollyal az arcán - Én itt nem latok semmit. Lehetséges, hogy a teszt, amit vettél hibás volt, és ezért mutatta azt, hogy terhes vagy.
- Köszönjünk szépen doktor úr - mondta Zayn és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit, de legközelebb védekezzetek. Itt a névjegykártyám és ha bármilyen kérdésetek lenne, nyugottan hivjatok! - és nyújtotta át a névjegy kártyáját.
- Köszönjük viszlát! -mondtam és kiléptünk az ajtón. Ott Zaynel egymásra néztünk és látszott rajta is, hogy megkönnyebült, de nem csak ő, hanem én is. Kifelé már boldogan mentünk. Egymás kezét fogva. Ahww. Fülig szerelmes vagyok.
A kocsiban Zayn komolyan rám nézett.
- Amy tudod... - monda ki lassan. Vajon mit akar mondani? - Valamit mondanom kell...
*Üdv olvasóim. Kicsit későn irtam. Sajnálom. A következő részt hamarosan hozom. De 2-3 kominak is nagyon örülnék. xx Katii*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése