19th Chapter

- Semmi baj sincs!!! 
- De nézd mit találtam a netten. Ezt nem fogod elhinni - mutatott a laptom képernyőjére. 

- Mi az? Mit láttál? - néztem rá kerdően.
- "A One Direction fiúi már nem szabadok?" - olvasta Zayn hangosan - "Kölső információ szerint a mai nap folyamán az 1D fiúi ismeretlen lányokkal voltak, London egyik kisebb parkjában. Louis és Liam persze a barátnőikkel voltak. De vajon ki lehet a 3 ismeretlen lány? Mi kideritettük önöknek! - itt már nekem is felcsillant a szemem. Vajon mit irhatnak rólunk? - "A három lány egy úgynevezett Emily Smith, Becky Edwards és Hannah Jhonson. Mind a három lány a fiuk háttértáncosai. Ezek szerint jobban összemelegedtek. Ha van valami információnk meg értesitjük önöket. Directionerek ti mit szóltok hozzá?" - fejezte be Zayn az olvasást. Volt is egy kép rólunk, azaz az egész csapatról miközben beszélgettünk ma a parkban.
- Ez nem igaz!!! - pattantam fel az ágyról - Ezek mindenhol ott vannak? Ilyen hamar már fenn is van a cikk rólunk?! Ezt nem hiszem el! Figyeld csak a hozzászólásokat - mutattam a laptop képernyőjére ahol a hozzászólások voltak.
- Mivaaan? - kiáltott fel Zayn - "Szerintem tök csúnyák a csajok. Mindjárt hányok tőlük!" - olvasta Zayn hangosan - Ezt nem hiszem el. Hogy mondhatnak ilyesmit rátok? Nem is ismernek benneteket. 
- Mindegy. Nyugodjunk meg, és szóljunk a többieknek - ezzel elő is vettem a telefom és hivtam is Beckyt meg Hannaht. Zayn pedig Liamot meg Louist. Mindenki érthető, hogy kiborult a hozzászólásoktól. 
Zaynel elhatároztuk, hogy ha meg látunk hasonlókat, akkor nem fogjuk ennyire túlreagálni a dolgokat. Lassan Zayn is elment. Én leültem a laptop elé és nem tudom miért, de beirtam a Google-ba a tüneteimet, mert ez valaminek a tüneti lehettek az biztos. Mióta Zayn elment voltam kétszer is hányni, és minden szagot eszrevettem. De amikor elkezdtem olvasni nem tudtam elhinni a szememnek. Terhes vagyok. Azaz meg nem biztos. Muszáj vegyek egy terhességi tesztet. Erre nem vagyok képes magamba. Hivtam volna Beckyt vagy Hannaht, de biztos ők most elemezik a cikket. Igy úgy gondoltam, hogy Brandon hátha tudna segiteni, igy nyúltam a telefonom után, hogy hivjam Brandont. Kicsörgött.
- Heyooo! - kiáltotta a telefonba Brandon - Micsinalsz kicsilany?
- Halii. Ülök te?
- Gép - mondta unottan - Mi volt ilyen fontos, hogy ilyenkor felhivtál?
- Holnap be tudnál ugrani suli előtt? - kérdeztem félénken - Csak 11 re megyünk próbálni. 
- Persze. Hogy ne. Érted kicsilány mindent. 
- De amm.... Hozzál egy terhességi tesztet is - mondtam ki félénken.
- Nem, nem, nem, nem, nem! - mondta komolyan - Mond, hogy nem vagy terhes.
- A netten azt irta, hogy igen. Úgy hogy ki kell deritsük.
- Rendben. De, hogy hogy nem Beckyt vagy Hannaht hivtad? - kérdezősködött Brandon.
- Ők most a rólunk megjelent cikket beszélik biztos.
- Ja. Láttam. Elég durva hozzászólások vannak, annyi biztos. 
- Tudjuk, de nem foglalkozunk vele. Mondjanak, ránk amit akarnak. Úgysem ismernek minket. Szóval nem érdekel - mondtam neki nyúgottan - Jaaaj ebben az idegességben nem is ettem - kiáltottam fel, de már szaladtam is le a konyhába. 
- Micsodaaa? - kiáltott fel Brandon - Az meg hogy lehet, hogy te elfelejtettel enni??? Te a kaját sose felejted el! 
- Tudom, de most megtörtént - kezdtem el kacagni.

Kinyitottam hűtőt és elkezdtem kotorászni benne, de nem kaptam semmit. Aztán eszembe jutott, hogy van Nutellank itthon. Egyből oda futottam a szekrényhez és elővettem és elkezdtem nyalogatni a Nutellat. 
- Na kicsilány kaptál mit enni? - kérdezte kacagva Brandon.
- Kaptam, képzeld el, és neked nem adok! - mondtam büszkén a telefonba - Nem kapsz Nutellat.
- Nem kell. Én is azt eszek! Hahaha - mondta Brandon kacagva. Felültem az asztalra és ott beszéltem Brandonnal. Most is sokat beszéltünk szokás szerint. De nem bánom. Jó, hogy kibékültünk. Aztán én lassan felmentem a szobámba és elköszöntem Brandontól és megegyeztünk, hogy fél 10re nálam van. Aztán lassan elaludtam. *Féltem! Brandon utól ért. A kést fölém emelte... De láttam, hogy valaki a hátánál van és engem próbál megvédeni. Nem láttam az arcát. De hála neki feltudtam állni és tovább szaladtam. Csak szaladtam előre, de nem tudtam hova. Eközben vettem észre, hogy rajtam egy mennyaszonyi ruha van. De sajnos csupa vér volt. Szaladtam. De hirtelen valakibe beleütköztem. Felnéztem és mikor megláttam az arcát megnyugtató érzés töltött el... * Szerencsére szólt a telefonom csörgése. Igen, csörgött  a telefonom és nem az ébresztő szólalt meg. Zayn hivott. Mikor megláttam nagyon megörültem neki. Igy felvettem.
- Jó reggelt kicsim! - kiáltotta bele a telefonba. 
- Jo reggelt - mondtam álmosan - Hány óra van? 
- Pontosan... - nyújtotta el a végét - 9:20. Miért?
- Mi van??? - pattantam ki a ágyból. 
- Na mi történt szivem?
- Jaaaj semmi semmi. Majd suliba menet eljössz értem? - tereltem a témát.
- Épp ezért hivtalak. Persze, hogy elmegyek. Akkor majd később találkozunk.
- Rendben. Szia. 
Aztán én elkezdtem a szobában ugrándozni össze vissza, ahogy öltoztem. Egy sima fekete pólót kaptam magamra, meg egy csőnadrágot, és ehhez felvettem a fekete Nike cipőmet. Pont mire végeztem hallottam, hogy csöngettek. Szaladtam is le. Mivel anya nem volt itthon és sem apu, Christianék meg biztos még aludtak. Persze ahogy számitottam Brandon volt az.
- Na megjöttem - jeltette ki miközben megölelt - Remélem nem vagy terhes.
- Hali. Én is nagyon remélem, de sose lehet tudni. 
- Nézd itt a teszt - nyomta a kezembe a dobozt - Menjél csináld meg a tesztet! MOST! 
- Megyek. De én felek. - néztem a cipőm orrát. 
- Ne félj kicsi lány. Nem lesz semmi baj - jött oda Brandon és megölelt. Próbált megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel. 
- Megyek - és elindultam a fürdő fele. 
- De ha tényleg az vagy, akkor én leszek a keresztapja - kiáltotta utánam.
- Ooo kapnád be - kezdtem el kacagni. Bementem a fürdőbe és megcsináltam mindent úgy ahogy az utasitás irta. És most várok. Aztán megjelenik. Nem tudtam hinni a szememnek. Ez nem igaz!!! 

18th Chapter

- Tudod Amy! Én megbántam azt amit tettem veled abban az időben. Valamit el kell mondjak neked! Most! - mondta komolyan. Vajon mit akarhat?

- Hallgatom - itt mar én is komoly voltam. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne most, az éjszaka közepén mondani.
- Csak tudod... Van valami baj! - itt már kezdtem megijedni. Mi történthetett? - Csak annyi, hogy nagyon szeretleeeek!!! - kiáltotta el magát, de meg is ijedtem rendesen - Persze tudod jól, hogy úgy szeretlek, mint egy barátot!
- Jaaaj te gyerek, hozd rám a szivbajt! - kezdtem el kacagni - Azt hittem tényleg, nagy baj van. Amúgy én is szeretlek te lököttje !
- Tudom! - kezdtünk el kacarászni. 
Aztán meg úgy fél 1-ig beszéltünk. Meg tudtunk volna tovább is de nekem reggel kell menjek próbára. Úgy hogy lefeküdtem, és elmentem az álmok országába.
*Egy sötét erdőben jártam, igazából nem jártam, hanem futottam. De vajon ki elől? Hátranéztem, és nem tudtam elhinni, hogy ki elől futok. Brandon volt az, egy késsel a kezében. Mit tehettem én neki, hogy most ennyire bántani akar? Nem értettem. De én csak szaladtam tovább és tovább. Aztán hirtelen megbotolhattam egy fa ágba, és földre estem. Nem tudtam mozdulni. Féltem! Brandon utól ért. A kést fölém emelte...*  És ekkor az ébresztőm zavarta meg az álmom, szerencsére. De vajon mit jelenthetett? Nem foglalkoztam vele, igy elkezdtem készülődni.

Reggelire 3 jó nagy sonkás-sajtos szendvicset ettem. Aztán mar futottam is ki az ajtóm, mivel Hannah már várt. Az úton szokás szerint elkacarásztunk. Aztán kapcsolódott hozzánk Becky is. Igy siettünk a suliban. Mikor már be értunk terembe a fiuk mar ott voltak. Persze mi lányok, ahogy megláttuk őket szaladtunk is oda hozzájuk. Harry kétszer megpörgette Hannaht. De Niall, drága Niall nem vette észre, hogy Becky szalad felé, igy mind a ketten hátra estek, de szerencsére a matracokra estek. Egymásra néztek elkezdtek kacagni. Én persze szokásomhoz hiven Zaynek az ölébe ugrottam, persze mi nem borultunk el. 
- Hiányoztál! - súgta a fülembe.
- Te is - adtam egy puszit az arcára.
Aztán jött Paul is. 

Először a Live While We're Young-ot énekelték, és mi meg megtanultuk a koreográfiát. Ez az egyik kedvenc számom, de a koreográfia kissé nehézkes volt. A kedvencem a Rock me és a OWOA volt. Nagyon jól ment. Sokat hülyültünk, de azért komolyan is gondoltuk amit csinálunk. Carly is benézett, hogy hogy megy a tánc. Igazán büszke lehet ránk, hisz jól csináltunk mindent. Nem hiába, jó volt a tanárunk, és azért.

Úgy 1-2 fele mi Niallal már durcáskodtunk, mert éhesek lettünk. Elmentünk a Nando's-ba és rendeltünk a szokásosat elvitelre. Elhatároztuk, hogy elmegyünk egy kisebb parkba és ott kajálunk. Elindultunk, útközben csatlakozott hozzánk Danielle és Eleanor is. A parknál egy nagy fa alatt leültünk és ott beszélgettünk. Nem tudom, de én nem éreztem jól magam. Alig ettem meg 2 hamburgert. Fájt a fejem, szédültem és hányingerem volt. Zayn észrevette.
- Baj van kicsim? - nézett rám bociszemekkel - Látom alig eszel és sápadt is vagy. 
- Nem érzem jól magam tényleg. De ne foglalkozz vele. Majd helyre jövök, nem kell aggódnod - nyugtattam meg Zaynt.
- Biztos? Ne menjünk el orvoshoz? 
- Nem. Dehogy is - próbáltam tovább nyugtatni és úgy láttam meg is nyugodott, szerencsére. Megint oda bújtam hozzá és ő meg megölelt hátulról.
- Hey galambok megosztanátok velünk is, hogy mit sugdolóztatok ott? - nézett ránk Louis, miközben ölelte El-t. 
- Ahhoz neked semmi közöd!!! - szólalt meg Zayn, amikor én mar nyitottam volna ki a számat, hogy feljek - Amúgy is ez kettőnkre tartozik.
- Oooh vajon mi lehet az?? - nézett ránk Harry, olyan perverz mosolyal az arcán. 
- Talán? - el elkezdett gondolkozni Becky - Talán azt beszélték, hogy mit fognak csinálni este.
- Dehogy kicsim! - nézett Beckyre Niall nagy szemekkel - Azt beszélték, hogy mit fognak csinálni, ha majd hazások lesznek! - ezzel a mondattal mindenkiből kitört a röhögés. - De most mért ne? - nézett ránk Niall ártatlan arccal. Igy mindenki elkezdte kitalálni, hogy mit beszéltünk Zaynel. Annyi marhaságot összehordtak. Mi már nyúltunk ki. Louis azt mondta, hogy azt beszéltük, hogy ki fogja neki megvenni a répát. Liam meg Dani azt mondták, hogy az beszéltük, hogy ki fog majd többet vigyázni a gyerekeinkre. Harry meg Hannah, azt mondták, hogy milyen pózban fogjuk csinálni legközelebb.
Úgy 5 fele mindenki elindult haza. A parknál El meg Louis egyfelé mentek, Dani meg Liam megint másfelé mentek. Aztán mi meg együtt mentünk. Becky elhatározta, hogy bemutatja Niallt a szüleinek. Igy ők ketten be mentek. Hannah, Harry, Zayn meg én mentünk tovább. Mondtam Zaynek, hogy jöjjön be hozzánk egy kicsit. Igy mi be mentünk, de előtte még a kapuban beszélgettünk Harryékel. Aztán Hannah mondta, hogy menjenk, mert ő is akarja bemutatni az édesanyjának Harryt. Mi Zaynel lassan beballagtunk. Nem tudtam, hogy ki volt otthol, de a szokásomhoz hiven kiálottam egyet.
- Megjöttünk - kiáltottam el magam - Van itthol valaki?
- Igen van - jött ki anya a konyhából - Sziasztok. Na hogy ment a próba??
- Nagyon jó volt. De van itthol kaja? - néztem bociszemekkel anyára.
- Drága édes kincsem egy órája ettél - nézett rám Zayn vigyorogva. 
- De éhes vagyok. Igaz eszel velem? - néztem boci szemekkel Zaynre.
- Én ugyan nem! - válaszolta határozattan.
- De csak később lesz meg a kaja!! - mikor ezt meghallottam nem akartam hinni a fülemnek.
- Addig felmegyünk - hivtam fel az emeletre Zaynt - De siess! - kiáltottam vissza anyának. Felértünk a szobámba és elővettük a laptopomat. Zaynel elkezdtünk nézni videókat a netten. De én megint rosszul lettem. Kifutottam a fürdőbe. Hánytam. 
- Kicsim jól vagy? - jött utánam Zayn. De nem tudott bejönni, mert bezártam az ajtót.
- Most már minden oké... - mondtam megkönnyebűlve, és ki lépetem
- Biztos? - ölelt meg - Nem akarom, hogy valami bajod legyen. 
- Semmi baj sincs!!! 
- De nézd mit találtam a netten. Ezt nem fogod elhinni - mutatott a laptom képernyőjére. 

17th Chaper

Nagyon jó kedvünk támadt, de csak úgy hirtelen. Minden féle éneket énekeltünk. Aztán Zayn megakart csókolni, de én hirtelen felkiáltottam. 
- Zayn!!! VIGYÁÁZZ !!! - orditottam el magam. 

- Uhh, ez közel volt! - állitotta le a kocsit Zayn az úton, de keresztben álltunk meg. Egy őz szaladt át az úton, szegényt majdnem elütöttük, de a lényeg, hogy velünk nem történt semmi.Lassan haza is értünk, Zayntől is elköszöntem.
- Szivem úgy örülök, hogy nem történt semmi bajod - adott egy puszit az arcomra. - Nem tudtam volna elviselni, ha valami bajod történt volna. Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek - csókoltam meg - De most már megyek. Jó éjt. Majd hivj fel, ha haza értél. Vigyázz magadra.
- Oké. Nyugodt légy, hogy felhivlak - és már száltam volna ki, de ő vissza húzott és megcsókolt - Csak nem enélkül akartál volna elmenni?
- Ohh, bocsánat - és ezzel ki is száltam. 

Hallottam, hogy Zayn inditja a kocsit és elment. Ahogy lassan ballagtam befelé, elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha elütjük azt az őzt, és bementünk volna a kocsival az árokba. A gondolkozásom az szakitotta meg, hogy le ejtettem a kulcsomat. Ahogy felemelem, láttam hogy valaki ül a házunk előtt, a lépcsőn. 
- Brandon te vagy? - néztem a személyre, aki ott ült a lépcsőn. 
- Heey Amy! Igen, én vagyok - mondta miközben jött hozzám, hogy öleljen meg - Beszélnünk kell. Tanácsot szeretnék kérni.
- Gyere! Üljünk le - mutattam a kis padra ami a teraszon volt - Na mondjad.
- Szóval, úgy van, hogy anyáék vissza szeretnének költözni Kanadába. De én nem akarok menni. Anyu azt mondta, hogy ő megbizik bennem és itt hagyna a házunkban. De apu nem. Azt mondta, hogy nem vagyok képes fenntartani magam, mert meg túl gyerek vagyok. Szerinted mivel tudnám aput meggyőzni, hogy igen is képes vagyok???
- Szerintem mond meg neki, hogy majd hozzánk is be fogsz ugrani egy pár napra, és mi is fogunk rád vigyázni. Meg szerzel magadnak munkát, hogy fenn tudd magad tartani - mosolyogtam Brandonra. 
- Szerinted igy elengednek vajon? - látszott rajta, hogy feszült - Tudod jól, hogy ez a hely számomra nagyon fontos. 
- Engem ők úgy is kedvelnek, szóval szerintem engedni fogják.
- Köszönöm - ölelt meg - Tudtam, hogy rád mindig számithatok. Anyuék meg 3 nap múlva indulnak. Nagyon remélem, hogy bele egyeznek.
- Nyugi. Bele mennek - mondtam neki magabiztosan.
- Köszi, hogy segitesz. De én megyek, mert van egy kis dolgom - ölelt meg és indult is.
- Aztán majd hivj a fejleményekről! - kiáltottam utána és bementem. 

Anyáék épp TVt néztek. Aby amikor meglátott elkezdett szaladni hozzám. Én felvettem az ölembe és bementem a nappaliba. Anyáék kifaggattak Zayn családjáról, de én csak is jót mondtam nekik róluk, mert tényleg nagyon kedvesek voltak velem. A bátyám kérdezősködött szokás szerint a húgairól. Ez tipikus Christian-os viselkedés. Épp mondtak, hogy holnap este mennek vissza. 9kor indul a gépük vissza Bostonba. Aby elhatározta, hogy velem akar aludni ezért felmentem vele és elaltattam. De ahogy altattam és is elszunyókáltam mellete. A telefonom rezgése ébresztett fel. Zayn irt: Szia szivem :* most értem haza semmi gond nem volt. Reggel tudod próba ne felejtsd el:) Jó éjszakát <3 Szeretlek xoxo Az üzeneten akaratlanul is, de elmosolyogtam. Hogy tud valaki ilyen aranyos, kedves és megértő is lenni. Talán ezért is szerettem én belé. Én nem a "Zayn Malikot a One Directionbol szeretem", hanem azt a kis huncut teremtést, aki mindig megnevetett. Észrevettem, hogy Aby elaludt, igy kiosontam a szobából és bementem a fürdőbe. Engedtem a kádba egy jó forró vizet és lazitottam. Nem tudom mennyit ültem, de nagyon jó volt. Kiszálltam, felvettem egy XXL-es pólót és bebújtam az ágyba, de nem tudtam aludni. Akkor jutott eszembe, hogy Brandon nem szólt, hogy mi lesz. Ezért megnéztem és volt egy üzenetem. 

Brandon irt. A szülei belegyeztek, hogy itthol maradjon. Ránéztem az órára 11:48 volt, tudom keső van, de Brandon ilyenkor még nem alszik, ezért felhivtam.
- Heey kicsi lány!!! - kiáltott bele a telefonba, nem hittem volna, hogy meg emlékszik rá. Régen mindig igy szólitott pedig tudta, hogy nem szeretem. 
- Kérlek! Ne kezd megint - könyörögtem neki - Tényleg engednek anyudék, hogy maradj? - tértem egyenesen a lényegre. 
- Aha. De csak azzal a feltétellel, ha havonta nálatok lehetek 1 napot. Tudod, ha nem jó neked, meg akkor mondtam nekik mehetek Joehoz is. 
- Nem, dehogy is - mondtam neki boldogan. 
- De Zaynel mi lesz? - komolyodott el a hangja - Nem lesz féltékeny? Mert hát nálatok fogok aludni és na érted!
- Nyugi nem lesz. Beszélek én vele.
- Rendben - mondta boldogan - Te nem tudod elhinni, hogy mi jutott eszembe az előbb. Elkezdtem azon agyalni.
- Na! Csupa fül vagyok! - kezdtem el kacagni.
- Tudod akkor, még régen amikor legjobb barátak voltunk. Az első hetekben mikor még csak ismerkedtünk. Na azok a felejthetetlen estek - és kezdte el a röhögést. Mikor meghallottam és én is elkezdtem.
- Csak nem az, amikor "együtt aludtunk" ? 
- De igen! Az leginkább. Tudod még "Mit csinálnál velem egész éjjel?" - itt már komolyan alig kaptam levegőt a röhögéstől - Meg amikor kinn voltunk Peter, hogy össze koszolta a fehér nadrágomat a bike-al. 
- Jajj tudom! - szólaltam meg én is nehezen - Meg-meg mikor te meg Peter elkezdtetek ott bámulni engem, pedig jól tudjátok, hogy nem szeretem ha bámulnak.
- Júúj te lány! Az nagy volt. Meg elszaladtam a táskáddal. Jaaaj, de rég volt - sóhajtott fel egy nagyot.
- Hát, úgy biza! Tényleg felejthetetlen emlékek. Az biztos, hogy abban az időben te voltál a legjobb barátom. Veled tudtam jókat kacarászni - mondtam neki boldogan.
- Tudod Amy! Én megbántam azt amit tettem veled abban az időben. Valamit el kell mondjak neked! Most! - mondta komolyan. Vajon mit akarhat?

*Ez a fejezet kicsit hosszú lett, de nem lett a legjobb. Ha tetszik akkor komizzatok. Tudjatok nekem fontos, hogy tudjam mit gondoltok a blogról. Adjatok ötleteket mivel tudnám folytatni. Úgyhogy a következő rész 1-2 komi után jön*