Mikor beértem nem hittem a szememnek. Kulcsom ki is esett a kezemből, lábam megremegett, alig bírtam állva maradni.
- Te meg mi a nagy büdös francot keresel itt? - förmedtem rá.
- Kicsim nyugodj le - állt fel anya.
- Nem, nem nyugszom le! - kiáltottam el magam - Hogy merszed ide jönni, azok után, hogy miket csináltál?
- Meghallgatnál? Meg szeretnék magyarázni mindent - jött oda elém apám. Igen, az apám.
- Nem vagyok kíváncsi sem rád, sem a történetedre. Egyáltalán nem is érdekelsz. Azok után, hogy miket csináltál, vagy hogy miket mondtál rólam. Ezek után még van kép a pofádon ide jönni? Ilyen csak nem lehetsz - mondtam neki felháborodva, miközben teregettem előtte.
- Jogos a felháborodásod, de hallgass meg - emelte fel a hangját.
- Oooh máris kiabálsz, hagyj minket békén, vagy legalábbis engem, légy szíves - az utolsó szavakat már nyugottan mondtam és ezzel fel is indultam a szobámba.
- Tudtam, hogy így fog reagálni. Nem lepődtem meg. Látod, ezt is tőled örökölte, hogy ilyen hamar felkapja a vizet - mondtam anya apának.
- Hagyatok már. Engem ti a legkevésbé sem érdekeltek. Engem csak Amy érdekel, szóval megyek is.
- Téged sosem érdekelt ő. Mi lett most, hogy mégis érdekel?? - nem hallottam választ csak annyit, hogy csapódik az ajtó. Akkor ezek szerint elment.
Hallottam ezt a beszélgetés, miközben mentem fel a lépcsőn. Egyszerűen annyira felidegesített az, hogy így megjelent itt. Nem tudom mit képzel magáról, de az biztos, hogy nem érdekel. De vajon miért pont most jött ide pont Romániából? Pont 6 éve jöttünk el, és azt is csak miatta. Na az már érdekel, hogy miért is pont most jött el. Nem érdekelt semmi most. Bekapcsoltam a laptopom és a fülest bedugtam. Maxra engedtem az egyik kedvenc zenémet, ami mindig megnyugtat, ha ideges vagyok, a SHM - Don't you worry child. Azaz ütem, ami jön a fülesen, mindig végigjárja a testem. Mindig a hideg kiráz, de egyben megnyugszom, nem számít milyen ideges is voltam. El is felejtettem, hogy Zayn-el nem is beszéltem ma.
- Sziiia kicsim - üvöltötte bele a telefonba.
- Szia életem. Mit csinálsz?
- Itthon vagyok és bámulom a TV-t. Te?
- Épp most nyugottam le.
- Mi a baj? Menjek át? - kérdezte aggódóan.
- Át tudnál?
- Persze indulok is. Addig is puszi, szeretlek - és rakta le a telefont.
Leszaladtam anyáékhoz a nappaliba. Apu a TV-t nézte, anya meg a konyhában volt. Bementem anyához a konyhába és leültem a bárpulthoz, és csak néztem ki a fejemből. Az ilyesmit elég gyakran csináltam, mikor ideges voltam, de már semmi bajom. Ilyenkor tudtam csak normálisan gondolkozni csak.
- Átjön Zayn - mondtam csak úgy.
- Oké - mondta anya is olyan flegmán. Nem tudom, de nem is érdekelt. Csak nehogy azt mondja, hogy most ezért is én vagyok a hibás. Mert ha igen, akkor én komolyan nagyon kifogok borulni. Nem törődtem semmivel, csak kimentem a konyhából, mert kopogtattak. Zayn volt az.
- Szia életem - adott egy szájra puszit - Szia Jonny, szia Kat - kiáltotta be anyának is a konyhába. Anyáék meg csak egy 'Helló'-t dobtak oda neki - Mi történt? Nagyon feszült itt a hangulat - kérdezte miközben mentünk fel a szobámba.
- Hát, hol is kezdtem? - mondtam, miközben becsuktam a szobaajtót - Tudod, voltam ma Bandonnal moziban. Tiszta jó nap volt, röhögtünk, haza hozott minden. Mikor megállt a ház előtt alapból észrevettük, hogy áll egy ismeretlen autó a felhajtón. Nem is gondoltam volna, hogy pont ő fog itt lenni, na de mindegy. Kinyitom az ajtóm, s mikor beértem, nem hittem a szememnek, komolyan mondom. Apám ült nagyba a kanapén, mintha mi sem történt volna velünk a múltban. Kiborultam nagyon. Akart volna nekem ott magyarázkodni... Meg... Meg azt mondta anyáéknak, hogy érdeklem őt - mondtam már szinte zokogva. Mindenem remegett.
- Nyugodj meg szívem - ölelt meg szorosan - Minden rendben lesz - suttogta a nyakamba, amitől éreztem, hogy kiráz a hideg, és kezdek lenyugodni ismét - Szeretnél vele találkozni?
- Nem tudom. Sosem érdekeltem őt. Miért pont most jött vissza? Mi okból? - feküdtem le az ágyba. Zayn lefeküdt mellém, s én fejem a mellkasára tettem, s ott tényleg megnyugottam.
- Szeretnél vele találkozni? Mert ha igen, akkor szívesen elmegyek veled - mondtam s simogatta a hátam.
- Ha eljössz velem, akkor majd találkozok vele, de nélküled nem fogok - mondtam s behunytam a szemem, s pihentem.
- Rendben megbeszéljük, hogy mikor és hol. De most pihenj. Ki vagy fáradva. Én itt leszek veled mindig - mondta és nyomott egy puszit a hajamba. Nem kellet nekem több ott elaludtam. Olyan jó volt mellette lenni ismét. Érzem, hogy biztonságban vagyok.
