27th Chapter

Mikor beértem nem hittem a szememnek. Kulcsom ki is esett a kezemből, lábam megremegett, alig bírtam állva maradni. 
- Te meg mi a nagy büdös francot keresel itt? - förmedtem rá.  

-  Kicsim nyugodj le - állt fel anya. 
- Nem, nem nyugszom le! - kiáltottam el magam - Hogy merszed ide jönni, azok után, hogy miket csináltál? 
- Meghallgatnál? Meg szeretnék magyarázni mindent - jött oda elém apám. Igen, az apám. 
- Nem vagyok kíváncsi sem rád, sem a történetedre. Egyáltalán nem is érdekelsz. Azok után, hogy miket csináltál, vagy hogy miket mondtál rólam. Ezek után még van kép a pofádon ide jönni? Ilyen csak nem lehetsz - mondtam neki felháborodva, miközben teregettem előtte. 
- Jogos a felháborodásod, de hallgass meg - emelte fel a hangját. 
- Oooh máris kiabálsz, hagyj minket békén, vagy legalábbis engem, légy szíves - az utolsó szavakat már nyugottan mondtam és ezzel fel is indultam a szobámba. 
- Tudtam, hogy így fog reagálni. Nem lepődtem meg. Látod, ezt is tőled örökölte, hogy ilyen hamar felkapja a vizet - mondtam anya apának. 
- Hagyatok már. Engem ti a legkevésbé sem érdekeltek. Engem csak Amy érdekel, szóval megyek is. 
- Téged sosem érdekelt ő. Mi lett most, hogy mégis érdekel?? - nem hallottam választ csak annyit, hogy csapódik az ajtó. Akkor ezek szerint elment.
Hallottam ezt a beszélgetés, miközben mentem fel a lépcsőn. Egyszerűen annyira felidegesített az, hogy így megjelent itt. Nem tudom mit képzel magáról, de az biztos, hogy nem érdekel. De vajon miért pont most jött ide pont Romániából? Pont 6 éve jöttünk el, és azt is csak miatta. Na az már érdekel, hogy miért is pont most jött el. Nem érdekelt semmi most. Bekapcsoltam a laptopom és a fülest bedugtam. Maxra engedtem az egyik kedvenc zenémet, ami mindig megnyugtat, ha ideges vagyok, a SHM - Don't you worry child. Azaz ütem, ami jön a fülesen, mindig végigjárja a testem. Mindig a hideg kiráz, de egyben megnyugszom, nem számít milyen ideges is voltam. El is felejtettem, hogy Zayn-el nem is beszéltem ma. 
- Sziiia kicsim - üvöltötte bele a telefonba.
- Szia életem. Mit csinálsz? 
- Itthon vagyok és bámulom a TV-t. Te?
- Épp most nyugottam le. 
- Mi a baj? Menjek át? - kérdezte aggódóan. 
- Át tudnál? 
- Persze indulok is. Addig is puszi, szeretlek - és rakta le a telefont. 
Leszaladtam anyáékhoz a nappaliba. Apu a TV-t nézte, anya meg a konyhában volt. Bementem anyához a konyhába és leültem a bárpulthoz, és csak néztem ki a fejemből. Az ilyesmit elég gyakran csináltam, mikor ideges voltam, de már semmi bajom. Ilyenkor tudtam csak normálisan gondolkozni csak.
- Átjön Zayn - mondtam csak úgy. 
- Oké - mondta anya is olyan flegmán. Nem tudom, de nem is érdekelt. Csak nehogy azt mondja, hogy most ezért is én vagyok a hibás. Mert ha igen, akkor én komolyan nagyon kifogok borulni. Nem törődtem semmivel, csak kimentem a konyhából, mert kopogtattak. Zayn volt az. 
- Szia életem - adott egy szájra puszit - Szia Jonny, szia Kat - kiáltotta be anyának is a konyhába. Anyáék meg csak egy 'Helló'-t dobtak oda neki - Mi történt? Nagyon feszült itt a hangulat - kérdezte miközben mentünk fel a szobámba. 
- Hát, hol is kezdtem? - mondtam, miközben becsuktam a szobaajtót - Tudod, voltam ma Bandonnal moziban. Tiszta jó nap volt, röhögtünk, haza hozott minden. Mikor megállt a ház előtt alapból észrevettük, hogy áll egy ismeretlen autó a felhajtón. Nem is gondoltam volna, hogy pont ő fog itt lenni, na de mindegy. Kinyitom az ajtóm, s mikor beértem, nem hittem a szememnek, komolyan mondom. Apám ült nagyba a kanapén, mintha mi sem történt volna velünk a múltban. Kiborultam nagyon. Akart volna nekem ott magyarázkodni... Meg... Meg azt mondta anyáéknak, hogy érdeklem őt - mondtam már szinte zokogva. Mindenem remegett. 
- Nyugodj meg szívem - ölelt meg szorosan - Minden rendben lesz - suttogta a nyakamba, amitől éreztem, hogy kiráz a hideg, és kezdek lenyugodni ismét - Szeretnél vele találkozni? 
- Nem tudom. Sosem érdekeltem őt. Miért pont most jött vissza? Mi okból? - feküdtem le az ágyba. Zayn lefeküdt mellém, s  én fejem a mellkasára tettem, s ott tényleg megnyugottam. 
- Szeretnél vele találkozni? Mert ha igen, akkor szívesen elmegyek veled - mondtam s simogatta a hátam. 
- Ha eljössz velem, akkor majd találkozok vele, de nélküled nem fogok - mondtam s behunytam a szemem, s pihentem.
- Rendben megbeszéljük, hogy mikor és hol. De most pihenj. Ki vagy fáradva. Én itt leszek veled mindig - mondta és nyomott egy puszit a hajamba. Nem kellet nekem több ott elaludtam. Olyan jó volt mellette lenni ismét. Érzem, hogy biztonságban vagyok. 

26th Chapter

- Ő meg sem érdemli, hogy apának szólítsd - és adott egy puszit a hajamba. Érzem, hogy hirtelen elnyomja az álom a szemem. Nem törődtem semmivel, ott a mellkasán elaludtam. 

* Felnéztem és mikor megláttam az arcát megnyugtató érzés töltött el. Louis volt az. Hátra néztem, és láttam, hogy még fut utánam. Louis megfogta a kezem, és szaladtunk ketten. Aztán hirtelen Loui eltűnt mellőlem. Nem baj szaladtam tovább és tovább. Egy sziklás részhez értem. Nem érdekelt. Tovább szaladtam. Aztán láttam, hogy elfogy az út előttem, és meg álltam a szélén. Észrevettem, hogy most már nem Brandon elől futottam el, nem hiszem el, hogy ő volt. 
- Neee, apa, légy szives, neee- sikotottam el magam.*

- Kicsiim. Amy - kiálltotta Zayn, amire megébredtem. Kinyitottam a szemem és éreztem, hogy sirtam - Mi történt életem?
- Visszatérő rémálom - jelentettem ki. Iszonyatosan fáj a fejem, remegek. Hát igen, apa ezt váltja ki belőlem.
- Apudat kiáltottad. Mit csinált? - kérdezte rémülten.
- Egy szirtben voltunk és kiszoritott a szélére.
- Nagyon megvagy ijedve. Gyere ide - húzott magához - Látom, hogy ez egy gyenge pontod. Nem baj most szépen idebújsz hozzám. Minden rendben lesz - odabújtam hozzá ahogy mondta. Olyan jó volt érezni, hogy ott van mellettem. Mindig megnyugszom. Nem akarom őt soha elengedni, azt akarom, hogy csak az enyém legyen és ne kelljen senkivel sem megosztanom őt. Ő olyan, mint a kedvenc csokid. Senkivel sem akarod elosztani, nem de? Lassan újra álomba bemerültem karjai között.  

*Másnap*
Reggel egyszerre ébredtünk meg Zaynnel. Megreggeliztünk és elindultunk haza. Otthon anya ki kérdett, hogy mi volt a koncerten, meg hova vitt aztán Zayn. Mikor elmondtam neki nagyon meglepődőt, hogy tényleg meg tett nekem ilyesmit. Otthon unatkoztam, csak az ágyban forgolódtam meg laptopoztam. Aztán eszembe jutott, hogy fel kellene hivjam Brandont. Megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézünk egy filmet a belvárosban. 3ra jön értem. Most 1:49, szóval nemsokára készülhetek is.  Ezt az összeállitást választottam:

3-ra jött is értem Brandon. Útközben nagyon sokat nevetgéltünk. Kiderül ő is eljött tegnap este a koncertre és megnézett minket. Szerinte nagyon jó voltunk s amit a fiúk csináltak az nagyon szép volt. Meg is lepődött nagyon, hisz látszott rajta, hogy milyen élménnyel meséli. Mozi előtt álltunk, hogy most milyen filmet i nézzünk meg. Én a Jégvarázst akartam, ő a Vasembert. De végül a Jégvarázst néztük meg. Ha akarok nagyon meggyőző tudok lenni. Így vettünk kólát és pattogatott kukoricát, s beültünk.

Ez film elképesztő. Olyan csodás dolgokat tanulhatunk belőle. Nagyon megható, mikor a film végén Elsa felolvasztja húgának a szívét. Hogy Anna szívét csak az igaz szeretet olvaszthatja fel. Bemutatja azt is, hogy milyen ember típus is létezik, mint Hans volt. Csak kihasználta Annát, s ebből a kicsi gyerekek is nagyon sokat tanulhatnak. 





Láttam Brandont nagyon megérintette a film. Kicsit könnyes is volt a szeme. Annyira aranyos mikor egy fiú sír egy filmen, itt látszódik meg, hogy nekik is vannak érzelmeik. Kijöttünk a moziból s indultunk a kocsihoz. 
- Na mondtam én, hogy jó film - mondtam vigyorogva. 
- Most az egyszer nem bántam, hogy egy ilyen mese filmre behoztál. Nagyon jó film volt. S Deminek a hangja a film közepe fele nagyon szexy volt - nevette el magát.
- Hát az volt - nevettem el magam én is, s beültem a kocsiba. 
Egész úton a filmről beszéltünk. Mikor betértünk a sarkon, láttam, hogy egy számomra ismeretlen autó áll a felhajtón. Vajon ki jöhetett? 
- Kié az autó? - kérdezte Brandon.
- Fogalmam sincs, de hamarosan megtudom. Köszi, hogy haza hoztál. Szió - mondtam s adtam egy puszit az arcára. 
Ki szálltam a kocsiból s egyenesen az ajtóhoz siettem. Kulcsomat nehezen ki kerestem s bementem. Mikor beértem nem hittem a szememnek. Kulcsom ki is esett a kezemből, lábam megremegett, alig bírtam álva maradni. 
- Te meg mi a nagy büdös francot keresel itt? - förmedtem rá.  

25th Chapter

- Cica ennél jobbat nem is kivánhatok. Te. Én. És ez a gyönyörű este. Egy valóra vált álom - mondta, s megcsókolt olyan szenvedélyesen, ahogy még soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelem. 
- Annyira örülok, hogy vagy nekem! - mondam neki a csók után. 

*Amy szemszöge*
Zaynel beültünk egy nagy fekete autóba. Nem aggódtam, mert bizok benne, és biztos voltam benne, hogy nem akar nekem rosszat. Zaynel az utat végig beszéltük, s persze nevetgáltünk sokat. Aztán hallom, hogy a kocsi motorja le áll. Zayn óvatosan kinyitotta nekem az ajtót. Ez a látvány fogadott:

Ez a hotel, London egyik legpuccosabb helye, és Zayn engem ide hozott. Ezt nem hiszem el. Szó szerint tátva maradt a szám. Beléptünk a hotelbe, egyenesen a recepcióhoz mentünk.
- Jó estét! Malik névre foglaltattam egy szóbát - mosolygott Zayn a recepciós hölgyre.
- Ööö, igen látom. A 0822 szoba az önöké, és természetesen itt a kulcs is - nyújtotta át a kulcsot nekünk mosolyogva. Nem tudtam merre kellet menni, igy csak Zaynt követtem. Elképesztő volt az a hotel, komolyan. Nagy előtér, hatalmas folyósók, festmények lógtak a falakon végig. Aztán megáll Zayn egy ajtó előtt, amelyiken a szobánk száma áll. Kinyitotta és beléptünk. Hihetetlenül gyönyörű szobánk volt. A szoba egyenesen a városra nézett, elképesztő látvány volt.
- Tetszik életem? - nézett rám Zayn miközben megölelt. 
- Ez.. ez fantasztikus - dadogtam boldogan.
- Örülök, hogy tetszik.
Körbenéztem a szobában. Hatalmas háló, modern konyha és a fürdő az pedig eszméletlen volt. Leültem az ágyra, és gondolkoztam. Zayn egy nagyszerű ember, és tényleg látszik rajta, hogy szeret. Brendon után nem gondoltam volna, hogy valaha igy fogok érezni bárki iránt is. Mindent megtesz nekem, hogy én jól érezzem magam a társaságában. Kimondhatatlanul megszerettem. Örülök, hogy Brendon nem kavart még be, és remélem nem is fog.
- Min gondolkozol ennyire? - jött be Zayn, és leült mellém.
- Rajtad. Hogy milyen szerencsés is vagyok én valójában. Nem tudom, hogy érdemelhettelek meg téged. 
- Csodás egy személyiség vagy, és megérdemled, hogy igy bánjak veled. Nem lennék lépes valaha ártani is neked, hisz annyira szeretlek, és... - nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját, mert megcsókoltam s beleültem ölébe.

- Nem akarlak elvesziteni - nyögte ki két csók között. Éreztem, hogy beindult, de nekem nem volt kedvem a szexre, igy le csititottam.
- Ma este inkább csak ilyen összebújós estét, vagyis éjszakát szeretnék. Nem lenne baj? 
-  Rendben, hisz rég beszélgettünk egy jót - adott egy szájra puszit. 
A hotel szekrényében voltak valami ruhák, igy átöltöztünk valami kényelmesebbe. Befeküdtünk az ágyba és beszélgettünk. Olyan jó volt csak kettesbe lenni vele, mindent problémát magunk mögött hagyni. Ő is nagyon megnyílt és én is és olyan dolgokat is elmondtam neki amit még senkinek. 
- És édesapáddal mi történt? - nézett rám kíváncsian.
- Hát ő nem a legkellemesebb emlékem. Hát még kis gyerekek voltam, és még Magyarországon laktunk. Apa nagyon féltékeny típus volt és szó szerint belebolondul a féltékenységbe. Anyát nagyon sokszor megverte. El is voltunk költözve egy ideig anyával, de aztán ígérgetett fűt-fát anyának, és megbocsájtott neki. Én mondtam neki, hogy ugyan az lesz, és hát persze úgy volt, ahogy én mondtam. Egy télen Sophia-nál voltam. Egy este míg ott voltam apa fel gyújtotta a házunkat. Engem anyával megpróbált ölni, hogy kiszívta a fékolajat a kocsiból - nem bírtam tovább mesélni, mert már zokogtam.
- Naaa nyugodj meg kincsem - szorított magához. Mellete biztonságban érzem magam - Ő meg sem érdemli, hogy apának szólítsd - és adott egy puszit a hajamba. Érzem, hogy hirtelen elnyomja az álom a szemem. Nem törődtem semmivel, ott a mellkasán elaludtam. 


*Megígértem és hoztam is az új rész. Mondtam, hogy hozzni fogom az új részt. Na hát itt van. Remélem tetszik mindenkinek. Hamarosan jön az a csavar amin egész héten gondolkoztam. Komizzatok xx*

Hirdetés!

Gyerekek, mint láttátok nagyon rég nem irtam új részt. Láttam, hogy nem voltatok valami aktivak, igy azon is gondolkodtam, hogy törlöm a blogot. De úgy éreztem, mégegyszer megpróbálom, hátha lesz belőle valami. 

Újitás folyik végbe, hisz a részeket is, meg külalakot is akarom frissiteni, újitani. A töténetben lesznek újabb szereplők is, de lesznek olyanok is akik el fognak majd 'menni'. Nagyon sok csavaron gondolkodtam már. Nagyon reménykedem, hogy valamivel akivabbak lesztek majd. Remélem, hogy egy hét mulva már hozhatom az újrészt. Hátha addig befejezem a felfrissités.
De egyben kinánok nektek nagyon sok boldog, áldásban és persze 1Dben gazdag új évet!
Puszi, Kati xoxo