*Hannah szemszöge*
Harry felvitt a club emeletére. Igen, ő vitt fel az ölében. Nem tudtam elképzelni, hogy hova is akar engem vinni, de biztam benne. Fel értünk a klub tetejére. Amikor felértünk már a zaj lentről nem hallatszódott. A tetőn csodás látvány fogadott: mindenhol gyertya, egy takaró a földön. Nem hittem a szememnek, egyszerűen csodás volt.
- Tetszik? - nézett rám Harry azokkal az igéző zöld szemivel.
- Az nem kifejezés - és hálául megcsókoltam. Harry felvett az ölébe és elvitt a takaróhoz, s óvatosan letett. Hátra feküdtem, és Harry lefeküdt mellém. Annyira kedves volt velem, hogy az hihetetlen.
- Nézd! - nyújtotta a kezét a magasba és rá mutatott egy csillagra - Legyen az a mi csillagunk. Ha majd egy este hiányozni fogok, majd rá nézel és én fogok róla eszedbe jutni.
- Rendben. Akkor a az a mi csillagunk - mondtam és oda fordultam hozzá, és adtam neki egy szájrapuszit.
Egész este néztük a csillagokat. Beszélgettünk, és ettünk is, mivel hozott fel egy doboz fagyit. Aztán miután elolvadt, mert persze nem ettük meg mind, elkezdtük egymást vele kenni. Aztán amikor összekent engem, akkor le is nyalta rólam. Annyit nevettünk ezeken.
- Nézd hullócsillag! - pattantam fel hirtelen - Kivánj valamit.
- Cica énnel jobbat nem is kivánhatok. Te. Én. Egy ilyen gyönyörű este. Ez egy valóra vált álom - mondta, s megcsókolt olyan szenvedélyesen, amint meg soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelem.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem! - mondtam neki a csók után.
*Bocsánat a hosszúú - hosszúú kimaradásért de családdal kiköltöztünk Erdélyből, ide M.o.-ra. A rész kicsit rövid lett, de igérem bepótolok mindent addig is sok-sok puszii.*
