*Becky szemszöge*
- Itt bekötöm a szemed és majd később veszem le. De nyugi,ne parázz. Bizz bennem - mondta Niall és szorosan megfogtam a kezét és elindultunk.
Nem tudom miért, de nem féltem. Biztam benne, talán túlságosan is. Éreztem, hogy ki mentünk az ajtón, aztán pár lépest tettünk előre, és valahova felléptünk, egy kocsi volt az.
- Még nem veheted le szivem - fogta meg a kezem szorosan Niall.
- Jó jó, de siess, mert türelmetlen vagyok - mondtam izgatottan.
Kb. 15-20 percet autózhattunk. Aztán érzem, hogy a kocsi megáll. Elég kanyargós úton jöttünk fel. Egy kevés kis fény is átszúródott a kendőn keresztül. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk.
- Szállj ki előbb - megfogta a kezem és kisegitett az autóból - Most leveheted.
- Uram Atyám!!! - szószerint tátva maradt a szám a látványtól. Egy 'KIS' ház volt a rét közepén és előtte egy takaró leteritve és a közepén egy pár gyertya és egy kis kosár, biztos kaja volt benne.
- Tetszik??? - nézett rám Niall bociszemekkel. Olyan gyönyörű kék szemei vannak, hogy mindig elveszek bennük.
- Hogy tetszik? Az nem is kifejezés! Ez egyszerűen csodás.
Igy nézett ki:
- Olyan gyönyörű vagy - mondta és kisimitott egy tincset az arcomból.
- Ne már! - kezdtem el a nevetni - Elpirulok, és úgy fogok kinézni, mint egy rák.
- Nem baj. Akkor az én ki rákocskám leszel.
- Tudod,hogy szeretlek? - mosolyogtam rá.
- Tudom, mivel érzem. Na és te tudod, hogy én is szeretlek? - odajött a hátamhoz és leült, aztán megölelt hátulról.
- Hát... amm... Nem tudom... - és elkezdtem vigyorogni.
- Szeretlek - mondta halkan és édesen a fülembe. Az egész testem beleborzongott. Hátrafordultam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Megcsókoltam. Olyan jó érzés tudni, hogy az enyém, miközben lányok milliói lennének most a helyembe. Mikor meg nem ismertük őket személyesen, az volt a vágyam, hogy egy nap Nialltól kapjak egy ölelést. És most? Méghozzá nem csak egy ölelést kaptam, hanem ő már ez enyém. Egyszerűen imádom. A csók után elkezdtük nézni a csillagokat. Eddig észre sem vettem, milyen szép alakzatokat tudnak alkotni. Niallal ezt vettük észre:
Aztán én elkezdtem fázni igy Niallal bementünk a házba. Gyönyörű volt bent, tágas nappali, kandalló, hátsó terasz. Nagyon tetszett. Bár ez kinek nem tetszene?
- Kicsim nem vagy éhes? - nézett rám Niall.
- Nem, hisz egy félórája ettünk - mondtam csodálkozva.
- Tudod, megéheztem, miközben csókoltalak téged - és megvillantotta azt a pimasz mosolyát.
- Oooh. Hát egyel nyugottan, de én addig szétnézek.
- Hát legyen.
Először a hátsó teraszt mentem megnézni, ami gyönyörű volt, a terasz közepén egy üveg asztal volt, körülötte pedig székek. A terasz pont Londonra nézett, csodálatos egy látvány volt. Aztán mentem tovább.
- Kicsim kész vagyok! Hol vagy? - kiáltotta el magát Niall.
- Itt vagyok! Hamar végeztél.
- Hát igen. Nem akartam megvárakoztatni az én hercegnőmet - és megcsókolt. Ebből a kis ártatlan csókból, egy vad csókolózás lett. Nem tudom, hogy de Niallal az egyik szobában kötöttünk ki, miközben én Niall ölében voltam, és ő ruha cipzárját piszkálta. Aztán szó szerint letépte rólam a ruhámat. Bedöntött az ágyba, de mar róla is hiányzott a póló. Rajtam is csak a fehérneműm volt. Rám feküdt és szenvedélyesen megcsókolt. Én kicsit paráztam, mivel nem voltam túl még az elsőn, de biztam Niallban. Ez az első alkalom, hogy ilyen közel vagyok egy fiúhoz. Én sosem voltam az a pasizós tipus, az inkább Amy volt.
- Heey - mondtam én, s kicsit eltoltam magamtól Niallt - Én még ...
- Szűz vagy? - nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Igen... - és elforditottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok.
- Kicsim, nézz rám - rá fordittota a fejem - biztos vagy benne, hogy velem akarod elvesziteni?
- Igen! - és megcsókoltam. Éreztem, ahogy végig simitotta kezét testemen, hogy kezdek beindulni. Elkezdtem csólokgatni a nyakát, belőle ez apró nyögéseket válott ki. Kicsit elgyengült, ez jó alkalom, volt, hogy változtassak. Igy egy könnyű mozdulattal én kerültem felül. Alattam éreztem a dudort, amit persze én váltottam ki. Ez ügyes mozdulattal ki is kapcsolta a melltartóm. S lassan, de biztosan én is túlestem rajta. Örülök, hogy eddig tartogattam, és egy igen is értékes embernek adtam oda. Büszke vagyok rá, De vajon mi van Hannahval meg Amyvel?
- Még nem veheted le szivem - fogta meg a kezem szorosan Niall.
- Jó jó, de siess, mert türelmetlen vagyok - mondtam izgatottan.
Kb. 15-20 percet autózhattunk. Aztán érzem, hogy a kocsi megáll. Elég kanyargós úton jöttünk fel. Egy kevés kis fény is átszúródott a kendőn keresztül. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk.
- Szállj ki előbb - megfogta a kezem és kisegitett az autóból - Most leveheted.
- Uram Atyám!!! - szószerint tátva maradt a szám a látványtól. Egy 'KIS' ház volt a rét közepén és előtte egy takaró leteritve és a közepén egy pár gyertya és egy kis kosár, biztos kaja volt benne.
- Tetszik??? - nézett rám Niall bociszemekkel. Olyan gyönyörű kék szemei vannak, hogy mindig elveszek bennük.
- Hogy tetszik? Az nem is kifejezés! Ez egyszerűen csodás.
Igy nézett ki:
- Olyan gyönyörű vagy - mondta és kisimitott egy tincset az arcomból.
- Ne már! - kezdtem el a nevetni - Elpirulok, és úgy fogok kinézni, mint egy rák.
- Nem baj. Akkor az én ki rákocskám leszel.
- Tudod,hogy szeretlek? - mosolyogtam rá.
- Tudom, mivel érzem. Na és te tudod, hogy én is szeretlek? - odajött a hátamhoz és leült, aztán megölelt hátulról.
- Hát... amm... Nem tudom... - és elkezdtem vigyorogni.
- Szeretlek - mondta halkan és édesen a fülembe. Az egész testem beleborzongott. Hátrafordultam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Megcsókoltam. Olyan jó érzés tudni, hogy az enyém, miközben lányok milliói lennének most a helyembe. Mikor meg nem ismertük őket személyesen, az volt a vágyam, hogy egy nap Nialltól kapjak egy ölelést. És most? Méghozzá nem csak egy ölelést kaptam, hanem ő már ez enyém. Egyszerűen imádom. A csók után elkezdtük nézni a csillagokat. Eddig észre sem vettem, milyen szép alakzatokat tudnak alkotni. Niallal ezt vettük észre:
Aztán én elkezdtem fázni igy Niallal bementünk a házba. Gyönyörű volt bent, tágas nappali, kandalló, hátsó terasz. Nagyon tetszett. Bár ez kinek nem tetszene?
- Kicsim nem vagy éhes? - nézett rám Niall.
- Nem, hisz egy félórája ettünk - mondtam csodálkozva.
- Tudod, megéheztem, miközben csókoltalak téged - és megvillantotta azt a pimasz mosolyát.
- Oooh. Hát egyel nyugottan, de én addig szétnézek.
- Hát legyen.
Először a hátsó teraszt mentem megnézni, ami gyönyörű volt, a terasz közepén egy üveg asztal volt, körülötte pedig székek. A terasz pont Londonra nézett, csodálatos egy látvány volt. Aztán mentem tovább.
- Kicsim kész vagyok! Hol vagy? - kiáltotta el magát Niall.
- Itt vagyok! Hamar végeztél.
- Hát igen. Nem akartam megvárakoztatni az én hercegnőmet - és megcsókolt. Ebből a kis ártatlan csókból, egy vad csókolózás lett. Nem tudom, hogy de Niallal az egyik szobában kötöttünk ki, miközben én Niall ölében voltam, és ő ruha cipzárját piszkálta. Aztán szó szerint letépte rólam a ruhámat. Bedöntött az ágyba, de mar róla is hiányzott a póló. Rajtam is csak a fehérneműm volt. Rám feküdt és szenvedélyesen megcsókolt. Én kicsit paráztam, mivel nem voltam túl még az elsőn, de biztam Niallban. Ez az első alkalom, hogy ilyen közel vagyok egy fiúhoz. Én sosem voltam az a pasizós tipus, az inkább Amy volt.
- Heey - mondtam én, s kicsit eltoltam magamtól Niallt - Én még ...
- Szűz vagy? - nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Igen... - és elforditottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok.
- Kicsim, nézz rám - rá fordittota a fejem - biztos vagy benne, hogy velem akarod elvesziteni?
- Igen! - és megcsókoltam. Éreztem, ahogy végig simitotta kezét testemen, hogy kezdek beindulni. Elkezdtem csólokgatni a nyakát, belőle ez apró nyögéseket válott ki. Kicsit elgyengült, ez jó alkalom, volt, hogy változtassak. Igy egy könnyű mozdulattal én kerültem felül. Alattam éreztem a dudort, amit persze én váltottam ki. Ez ügyes mozdulattal ki is kapcsolta a melltartóm. S lassan, de biztosan én is túlestem rajta. Örülök, hogy eddig tartogattam, és egy igen is értékes embernek adtam oda. Büszke vagyok rá, De vajon mi van Hannahval meg Amyvel?
